Pál Kata

Született: 1973. szeptember 18.

Népszerűség: 118 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egy szebb este ígérete...

Már évek teltek el, mióta...

a megsárgult levél szomorú cseppekben hullt,
a haldokló táj mézesen aranyló őszében.

Tovább...

Mézes képzelet

Mézillatúnak képzelem az érintésed,
skarlátvörös lángként a forró csókod,
mely vágyakat karcol belém... megidézed,
amint derűs percet rajzol szememre bókod.

Tovább...

Jeges valóság...

Szürke, fémízű délutánban
leplet von a halványuló est,
télruhában vonyító fákra
szélroham gyászképeket fest.

Tovább...

Nem a feloldozás...

Ne csak a szerelmem légy,
Légy a végzetem!

Tovább...

Haldokló tél

Tél utolsó erejével
még belemar a tájba,
reggelre jégvirágot fest
az ablakok arcára.

Tovább...

Járható út...

Isten kitaposott útján
burjánzik a gaz,
csend és béke porában
magányos falak,
amott hömpölygő világ...

Tovább...

Magányos ébredés

Szemedre kacér álmot rajzol a hajnal,
éj gyönyörét már lopva viszi messze...

Tovább...

Pillanat varázsa

Illatod selymét magamra hajtom,
vadvirág kelyhén motoz a pillanat,
kisérteném lelked puha vágyát,
de vasakaratod leláncolva tart.

Tovább...

Szürke nyomor

Szürke háztömbök mocska alatt
homályba vész a haldokló remény,
megkopott falakban kín maszatos ablak
a csend puha szemétjén henyél.

Tovább...

Merengő

Néha jóleső magányom keresve
kiülök csendben a csillagfényes estbe,
világ lámpása lassan a mába veszne...

Tovább...

Bár lehetnék...

Bár lehetnék, mély sötét...
egy puha árny szobádnak rejtekén,
éjszakád porhálós csendjét őrizném,
megkopott magányod ebben rejteném.

Tovább...

Festett emlékezés

Mélyen magamba nézek,
pusztító viharok nyomát látom,
darabokra hullott emlékekre lépek,
az alattomos, fojtó szerelemre vágyom.

Tovább...

Az vagy nekem...

Mint egy lágy szellő
a nyári fuvallatban,
úgy öleled körül szívemet,
feledni nem foglak sosem,
lelkemre festesz színeket.

Tovább...

Tóth Árpád : Esti sugárkoszorú - Evokáció

Nesztelen léptünk nyomát homály fedi,
fák árnya már éles torzóként megpihen,
fénynek kihunyó halvány villanása
szépséges lényed aranyba szövi hirtelen.

Tovább...

Ady Endre: Párizsban járt az Ősz - Evokáció

Nyár dalába hirtelen beosont az Ősz,
forrongó világba lépdelt nesztelen.
Lelkemre borította sokszínű árnyát,
avarillattal vonta be fejem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom