Pál Zoltán

Pál Zoltán

Született: 1991. április 23.

Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Nincsenek szavak

Bárcsak lenne egy szavam, amely mindent szépen elmond,
De elmémben lappang a közöny, mely minden szépet elront.
Bárcsak mondhatnám, minden rendben van, nincs mitől félned,
Hogy mindent megkapsz tőlem, soha nem is kell kérned.

Tovább...

Ugye tudod?

Ugye tudod, hogy minden,
Mit a csillagok látnak, csak képzelet,
Emlékek hazudnak csak nekünk furcsa végzetet?

Tovább...

Tél

Mikor minden haldoklik,
Én is kicsit meghalok,
Kőkeményre fagynak
Szívemben az angyalok.

Tovább...

Lesz még

Lesz még szavam, mi csak tiéd, az égre festve fel,
Magasra írom, hogy többé soha, egyikünk se érje el.
Lesz még percem, mi csak tiéd, a lelkem szürke fátylán,
Hajnali percek egyedül, a könnybe fulladt párnán.

Tovább...

Utólag

Bőrömön őrzöm bőröd melegét,
Hogy kezed simítja érdes hátamat,
Mikor egyszerre dobbant szívünk,
Hajad takarta gyönge vállamat.

Tovább...

Szeretlek Vers

Úgy szeretlek, mint lepkét a hajnal,
hogy tudja, szárnyán új nap nő,
mint a kék eget a rajta fekvő,
boldog, szende bárányfelhő.

Tovább...

Nem jártál felém...

Álmomban sírtam, kövér könnyek csorogtam arcomon,
Végiggondoltam, s nevettem ócska szélmalom harcomon.
Szörnnyé váltam saját igéimből, megidéztem magam démonát,
Nem akartam, csak felidézni életem fénykorát.

Tovább...

Boldog Boldogtalanság

Nem vágyom már másra,
Csak édes boldogtalanságra.
Szenvedni, szenvedni,
nem vágyom már másra...

Tovább...

Nevess, s csak játssz egy dalt

Mi ez itt, eme gunyoros nevetés hangos ajkakon?
Értelme van tán, hogy én ezt hallgatom?
De hallgatom, mert félek befogni fülem,
Bár tudom, a hallón sokszor nevet a siket.

Tovább...

Sokszor, olykor...

Sokszor, mikor a Nap lehunyja szemét,
Meghalok.

Tovább...

Köszönöm

Száz kimondott szó is könnyebb,
Mint egy kimondatlan,
Mely mint villámként súlyt le
Az éjszakai égbolt karcsú idomain.

Tovább...

Csak hogy úton légy...

Volt, hogy jó volt, s lesz még, hogy rossz lesz,
És mindig lesz valami, mi jóvá s boldoggá tesz.
Ne hidd, hogy fáj, ami elmúlt, nem érzem már,
Lelkem messzire röppen, elúszik, búcsúzni kár.

Tovább...

Szürke köd szállt éjszaka a rétre...

Szürke köd szállt éjszaka rétre,
S most tejként vonja be,
Szomorú hajnal hasad,
S a nép gyászhírét mondja be.

Tovább...

Ordító csend

Mélyen éget a kín...

Tovább...

Én ott voltam

Én ott voltam, mikor leomlott a vár,
És borús tekintettel vontam kérdőre Istent,
Hogy képzelte ezt.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom