Pálházi Éva

Pálházi Éva

Született: 1955. január 20.

Népszerűség: 153 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Több dolgok vannak...

Monológ ablakpucoláshoz

Menj takarítni nyugdíjas Oféliám,
ennél többet már magadért úgysem tehetsz.

Tovább...

Talán...

Talán a jel már nem vezet, elkopott
a szó, éktelen, csupán a képzelet
viaskodik egy rejtelem halódó
ámítása közt velem, s én engedem.

Tovább...

Szállj!

Majd ha fehér hószárnyadat újra kibontja a lélek,
szürkés köddé válnak a varjak alattad a mélyben,
baljós hangjuk szentelt csenddé tisztul, az élet
végtelen útján béke, remény szépsége vezérel.

Tovább...

Muerte del Sol

A Nap halála

Flamenco büszke nászi tánca csattog
a vízparti sétány pálmafái közt,
s fojtott szerelmi indulatra hangol
egy klasszikus gitár. Ezernyi színből

Tovább...

Belső Gyermek

Pusztuljon a hamis vers! Fals hangomat
túlkiabálja bent a síró gyermek,
te vagyok benned, magamban kereslek...

Tovább...

Kódolva

A véletlenszerű jelek homályos
kódjai térképemen létről létre
vezetnek, s egy nyomkereső talányos
ösztöne hajt vakon ezernyi élet
sejtései között. Útvesztőt farag
rossz döntéseimből a karma, való
világok tükörterme rejt egy vacak...

Tovább...

Szökevény

Hátam mögött a messzeségbe vész,
előre, végtelenbe fut az út,
a napsütötte tájakon merész,
szabad madár vagyok, ma szemtanúm
csupán a kék, vakító nyári ég,
az óceán fölött repülni hív...

Tovább...

Holt teher

Néhány, félúton bent rekedt masszív szó
megszokásból a rácsokat még rázza,
de már mindegy lett a revolúció,
a sápadt indulat kitörni fáradt.

Tovább...

Figyelő

Egy pontba présel a beszűkült élet,
világom vége s kezdete én vagyok.
Elszórtam nyomaim a szélbe, régen
futóhomokba ír félénk tudatom

Tovább...

Hespereia

Keress a szélben, a nyári alkonyok
nyugatra hulló napkorong-tüzében,
figyeld az óceánt, talán, ha régen
Atlantiszon rejt titokban otthonom...

Tovább...

Énbezárt

Létem sebesült túlélője emlék-
romjaim között sírva matat, kimúlt
előítéletek teteme kezét...

Tovább...

Égő áldozat

Holocaustum

Hittem, hogy felszabadít az igazság,
de nézd, szememet megöröklött sorsom
felelősségének könnyei marják,
félelmem szűköl zsigeremben, orrom
Jákob égő áldozatának füstje
csikarja, rémálmom a Bárány járja
keresztre feszítve, halálba küldve,
megkínzott élő emberi csontvázak...

Tovább...

4482

Borús

Engem megtör a tél, oly lusta sötétek az órák,
szürke napok sorakoznak kályhameleg lebegésben,
pillanatok szentsége az útravalóm haza - Hozzád...

Tovább...

Este

Alkonyi égen fárad a vándor, veszti sugára
lángerejét, aranyába ha bágyad, elomlik az estbe,
mély horizontja alá elrejti a Földanya mára,
s fényes társa, a Hold delejezve kiúszik a mennyre.

Tovább...

Agnus Dei

Törölt memóriám vezet, megviselt
ejtőernyőm vad vidékre hajít le,
és a mennyei GPS gyönge jele átír
megannyi kézzel megfogható tárgyi

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom