Páll Erika Berta
Éjbe burkolózik a nappal
Csillagfüggönyt húz magára az ég
Csak a tücsök ciripel halkan
Elpihen a világ lassan
Útra indul a némaság
Csend telepszik a tájra
Hullócsillag fénye jár...
Hűvös már a reggel,
Mikor a nap felkel,
Fátyolként hajol a tájra
A felszálló pára.
Úgy szeretnék madár lenni
Szelek szárnyán útra kelni
A levegőben fent időzni
A felhőket lekörözni
Csókjaidra vágyom ébredni
Szemed kék tüzében elhamvadni
Ölelő karjaidban újraéledni
Bőröd puhaságát magamon érezni
Azúrkék ég
Hófehér felhő
Fekete pöttyös
Sokat sejtető
Pamacs fent száll
Égi határ
Végtelen szépség
Száz fecskepár...
Napkeltekor a tóparton
Ébredezik az aprónép,
Búzamező, szarkaláb,
Kitárul a nagyvilág.
Valahol mese Körtetörpe népeknél
Egyszer, nem is olyan rég,
Tavaszt intett nyitnikék,
Pitypang virág a réten,
Minden lesz a mesében.
Valahol egy régi kép
Sárgul már, de mégis szép,
Valahol a távolság
Nem is olyan messzi már.
Nyári napfény, pitypang száll,
A kertben egy kisleány,
Habos-babos ruhácska,
Kis kezében pitypangszár.
Együtt tekerünk itt mi ketten
Jobbról és balról két keréken.
Utunk itt most összefonódik,
A tanúk Ti lesztek, kedves Násznép.
Esik a hó, fúj a szél,
Tél ballag az ágon,
Ázott tollú kismadár
Didereg a fákon.