Páll Erika Berta
Világít a telihold
Ragyognak a csillagok
Szemed fénye
A vízen ringadoz
Virágos patak partján
Csak a csend kísér
Lágy szellő arcomhoz ér
Egy sóhaj száll feléd...
Ködbe burkolózik a hajnal
Arcod a homályba vész
Eltűnik hangod lassan
Az idő feledve mér
Itt van az év vége
Az utolsó napja
Visszatekinteni a múltba
Az eredmény megadva
Volt benne bánat s öröm is bőven
Tiszta lappal tekintek most előre
Hozzon sok szerencsét ez az új év
Kerüljön mindenkit...
Téli alkony
Fagyos szél
Hólepel a tájon
Ökörszem kuporog
Didereg az ágon
Jégvirág az ablakon
Zúzmara a fákon
Pöfékelő kémények...
Éjbe burkolózik a nappal
Csillagfüggönyt húz magára az ég
Csak a tücsök ciripel halkan
Elpihen a világ lassan
Útra indul a némaság
Csend telepszik a tájra
Hullócsillag fénye jár...
Hűvös már a reggel,
Mikor a nap felkel,
Fátyolként hajol a tájra
A felszálló pára.
Úgy szeretnék madár lenni
Szelek szárnyán útra kelni
A levegőben fent időzni
A felhőket lekörözni
Csókjaidra vágyom ébredni
Szemed kék tüzében elhamvadni
Ölelő karjaidban újraéledni
Bőröd puhaságát magamon érezni
Azúrkék ég
Hófehér felhő
Fekete pöttyös
Sokat sejtető
Pamacs fent száll
Égi határ
Végtelen szépség
Száz fecskepár...
Napkeltekor a tóparton
Ébredezik az aprónép,
Búzamező, szarkaláb,
Kitárul a nagyvilág.
Valahol mese Körtetörpe népeknél
Egyszer, nem is olyan rég,
Tavaszt intett nyitnikék,
Pitypang virág a réten,
Minden lesz a mesében.
Valahol egy régi kép
Sárgul már, de mégis szép,
Valahol a távolság
Nem is olyan messzi már.