Paphnutius
Ha tehetném
hajad csillagfénnyel fonnám be,
s ragyogó ékköve lennél a tejútnak
Vakít a tüzes naplemente
Lábdihegy fölött,
Lángol a Balaton vize,
S az ég is, a túlparti hegyek mögött.
Tán csak egy árny volt, egy érces visszhang,
Kopogott a Velence-kori mólón Hérakleonban,
Majd hullámok zaja nyomta el, vagy engem az álom,
Emlékszem a lábakra, `melyek piros harisnyákon
Áttűnve hivalkodtak. Hatalmuk tűsarkakon kopogott...
Nehéz a reggel, ha rigó helyett csak a
jeges szél felel az álomból kiszakadt sóhaj-
ra. Egy rekedt torokban elfúló hajnali óhaj,
hogy bár csak őrizne még a központi fűtés
száraz melege, hozna vissza édes álmot és...
narancsszínt lopott a tócsa
az aszfalton péntekre virradóra
mikor a teodolit fölé hajolt
Laci kukaszín anorákban a tarolt
fennsíkon valahol Fűzfő felett
hol a földbe mérget vetett...
Megremegő céltalan idő
zsongó páradús levegő
a szolid neszeket elnyomja
egy mellúszó ütemes csobaja
itt minden öregszik
vérző vaskerítés, bogyós hajnali dér
csillanó hamis napfény vetekszik
melyikük mennyit ér
őszi az erdő
csapzott avaros
maszatos szikla
könnyét rothadásba rejti
gomba issza - az...
Hol a végtelen szerelem határa:
a Föld, a Tejút, az Univerzum?
Sorra járom a végtelen naprendszereit,
nyomodat keresem a galaktikus térben...
Nem akartam megszületni
És megszülettem
Nem akartam felnőni
És felnőttem
Nem akartam írni
És írtam
Nem akartam meghalni
És... meghaltam!
Valami úgy feszít
Nyugtalan vagyok
Egy érzés túlhevít
Feloldást nem kapok
Közönybe fulladt percek
órák telnek -
múlnak. De valahol
belül tombol
egy vihar, ér feszül...
Látod, itt ülünk mi ketten
Kéz a kézben merengően
Valaha volt tervek messze szálltak
Becsületben éltünk a családnak