Papp Bianca
Kis álomtündérek,
induljatok útnak,
apró kosarakba
gyűjtsétek a könnyet,
mit csöndes éjszakán
a magányos ember
párnájára hullajt.
Ha várnál rám, én megérezném,
nem tarthatna vissza semmi sem,
fürödjenek bíborban napok,
legyenek takarva holnapok...
Mondd, milyen lehet repülni,
milyen érzés lehet, mikor
fölötte mindennek lebegsz,
suhansz, szállsz, mint a képzelet,
érinted a háztetőket,
ablakpárkányról leskelődsz,
majd továbblibbensz kecsesen,
pihenni hegygerinceken...
Figyelj a csendre,
hányféle lehet,
nyugtatja néha
zavart lelkedet,
magadba nézhetsz,
s tisztul a világ,
újra hallod a
létszimfóniát.
Merre jártál, angyalkám,
gondoltál-e néha rám,
amerre könnyű lépted
repített, megismerted
az életet, és láttad
közelről a halált, ki
haladékot soha sem...
Darabokra törve
a tükör meghasadt,
s e darabokban nem
leled önmagad, már
azt sem tudod, volt-e
az egész, létezett
kereken a világ...
Árnyas utca forgalmában,
három kislány oly gondtalan
- nem tudni, mily sorsba rohan -,
ugrándoznak kézen fogva,
a másiknál nincs fontosabb,
apró titkok, suttogások...
Gyöngyöt fűz egy kislány,
gyöngyöt fűz,
édes kicsi arca
csupa tűz,
első bálra készül
estére,
kalárisa lesz majd
belőle...
Titokzatos éjszakának hajnalán
mezőn jártam, és volt egy kis furulyám,
fűszálakon hűvös harmat csillogott,
a zenémre hét lányka kört alkotott...
Gondterhelten jártam-keltem,
kávézni a kertbe mentem,
meggyfa alá telepedtem,
királynőként hófehérben
tündökölt a napsütésben,
ágain ötszirmú pille
hirdette, hogy lesz termése.
Régi romnak remete tornácát
benőtte a berkenye, jótékony
a takarása, nem látszik a ház
sebe, pedig ezer kínnal éli
omladozón napjait, pompája...
Sárgul a határ, ellibben a nyár,
búcsút intve egy forró fuvallattal,
csodákból szőtt rokokó szoknyáját
illatokat ontva megemeli...
Tél van, és alszanak a fák
- megérdemelt szabadság ez -
dermedtségben mozdulatlan
testük szunnyad, de a lelkük
ott jár már egy új tavaszban,
velük a nyár napsugara,
szünidőknek vidámsága,
gyermek zsivaj, versengések...
A mienk eltáncolt tánc,
többé nem ölel karod,
tenyered közepén nem
érzi kezem, ahogy a...