Papp Gyula
Látod? Süt még a Nap feletted. Ragyogva.
Most még betakar a boldogság bársonya.
Múlni fog! Tudjuk, olykor a sors mostoha.
Elítéled a bűnöst... de kegyelmed örök.
Látod már, Uram?... hozzád... éppen ezért jövök.
Amiket elmondok most itten,
akkor úgy volt. (Vagyis azt hittem).
Vannak dolgok, amiket bevallhatok.
Nem akarod tudni? - Akkor hallgatok.
Hajnalban írtam egy emlékverset.
Nem mentettem el, így hát elveszett.
Mikről szólt? Nagyjából emlékezek.
Tudom, már véget ért a nyár.
Meleg szobát óhajt a vágy.
Emlékszel még? - mit mondtam Neked.
A mennyországot könnyen elérheted.
Nincs ugyan rá semmi okom,
az elalvást halogatom.
Sötét éjszaka van. Itt vagyok szinte vakon.
Kevéske fény szüremlik csak be ablakomon.
Nem vagyok fotőjben ülő,
szobában hűsölő,
mások kínjain kesergő.
Fiatal voltam.
Mondhatni, gyermeteg.
Hittem. Apám tévedett.
Mégiscsak jók az emberek.
Emlékezzetek, ahogy Krisztus keresztre feszül.
Bocsájtassék hát meg Nekünk az a szemernyi bűn.