Papp Gyula
Létünk csak rezgés.
A semmit nem értheted,
hisz nem érzékeled.
Kölcsönhatásod vele nem lehet.
Vedd észre, hiába agyalsz.
Egyre megy, akár élsz vagy halsz.
Ki megvénül, és egyre csak fogy a napja,
Tudja, életének halál a jutalma,
És életét vissza... már sohasem kapja.
Csak úgy el kellene indulni egyszer.
És ha egyből nem menne, akkor kétszer.
Bármi történhet, ha elindulsz elégszer.
Bánatom vidáman kerestem,
míg a hegy levét vedeltem.
Na, ezzel semmire sem megyek.
Otthagyva a foszló keservet,
bánathártyám hosszan megreped.
Most részese leszel az igazságnak.
Nekem ne! Adj hálát valaki másnak.
Mindenkit meghallgatok, ha tehetem.
Higgye el. Erre megy rá az idegem.
Békességgel telítődő újvilág
Idegenek közt tengetem életem.
Jószerével még magam sem ismerem.
(Ettől - miért is nem tölt el félelem?)
Elindultam, és egyre csak megyek.
Lejtőn? - vagy emelkedőn lehetek?
Pedig nem mindegy.
Nézd lineáris egyenletrendszered.
Egy negatív számtani sor az élet.
Ami pozitív sor, azok az évek.