Papp Gyula
Covid-19
Vigyázzatok egymásra, emberek.
Nagy tömegbe ne keveredjetek,
és persze gyakran mossatok kezet.
Ne nyúlj orrodhoz, szádhoz, szemedhez.
Dühödten hadonásztam a sors ellen.
Emlékszem.
vagy nem is
Derengő fény. Álmodom csak?
Egy lidércfényű alak imbolyog.
Tisztán értem, hogy mit motyog.
Balga ember.
ami nem folytatódott
Ahogy akkor ott táncoltál,
tekinteteket vonzottál...
Valamikor még együtt voltunk.
Múlttal, jövővel nem gondoltunk.
Tudod, Uram?
Hát persze, hogy tudod. Azt mondom, nem kétkedek.
Mégis mitől van akkor, hogy olykor nem hiszek?
Ne hagyd hát, hogy szívem átjárja a kétkedés.
Szerettem-e? Örök talány.
Lelkem, érte egy karcolás,
mikor lazán hülyére vett a lány.
Pedig különösebben nem volt galád.
karácsony előtt
Uram!
Tudom, ez a Te terved.
Ne haragudj. Őszinte leszek.
De valahogy nem értelek.
Mire való? - hogy adtál az embernek szabad gondolatot.
Nem kapott elég értelmet. Miért kap szabad akaratot?
Figyelsz. Felülről jönnek zajok.
Hagyd csak. A szomszéd kótog, kopog.
Látod? Süt még a Nap feletted. Ragyogva.
Most még betakar a boldogság bársonya.
Múlni fog! Tudjuk, olykor a sors mostoha.
Elítéled a bűnöst... de kegyelmed örök.
Látod már, Uram?... hozzád... éppen ezért jövök.
Amiket elmondok most itten,
akkor úgy volt. (Vagyis azt hittem).
Vannak dolgok, amiket bevallhatok.
Nem akarod tudni? - Akkor hallgatok.
Hajnalban írtam egy emlékverset.
Nem mentettem el, így hát elveszett.
Mikről szólt? Nagyjából emlékezek.
Tudom, már véget ért a nyár.
Meleg szobát óhajt a vágy.