Papp Gyula
Nincs ugyan rá semmi okom,
az elalvást halogatom.
Sötét éjszaka van. Itt vagyok szinte vakon.
Kevéske fény szüremlik csak be ablakomon.
Nem vagyok fotőjben ülő,
szobában hűsölő,
mások kínjain kesergő.
Fiatal voltam.
Mondhatni, gyermeteg.
Hittem. Apám tévedett.
Mégiscsak jók az emberek.
Emlékezzetek, ahogy Krisztus keresztre feszül.
Bocsájtassék hát meg Nekünk az a szemernyi bűn.
Ugyan már. Nehogy bosszantsd magad.
Úgy van manapság. A legtöbb dikció...
Létünk csak rezgés.
A semmit nem értheted,
hisz nem érzékeled.
Kölcsönhatásod vele nem lehet.
Vedd észre, hiába agyalsz.
Egyre megy, akár élsz vagy halsz.
Ki megvénül, és egyre csak fogy a napja,
Tudja, életének halál a jutalma,
És életét vissza... már sohasem kapja.
Csak úgy el kellene indulni egyszer.
És ha egyből nem menne, akkor kétszer.
Bármi történhet, ha elindulsz elégszer.