Pátkai Réka

Pátkai Réka

Született: 1994. február 17.

Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fülke

Vöröslő fénymetronóm szeli a perifériát,
üres-vagon-érzet feszíti a tüdőm.
Míg vetítővásznamra zakatol alagút-délibáb,
merengek, s lassan tudat alá szédülök.

Tovább...

Rabom voltam

Tegnap falat húztam erkélyemre, melyet éveken át terveztem.
Minden téglatestbe életet hazudtam. Világomhoz rendeztem.

Tovább...

Menetszélben rekedve

Semmi érdemleges. Libabőr és fekete lakk.
Kicsapódott rajtam az eleven egyszerűség.
Adott volt, minthogy Múltam már eleve Van.
Végtagjaimba tódult a vézna egykedvűség.

Tovább...

Ragyogás

Kiraklak sárga téglákból. Leperegsz az utca porával.
Aszfalt-varrat vagy, kitéplek a nyugvó Nap fogával,
mely villan szemközt az ablakon, fakó aranyszínben.
Végigszaladsz a keretezett, megtört üvegíven.

Tovább...

Üllői úti elmúlás

Kiránt az ihlet. Megremeg a drót.
Zakatol a sárga lámpa. Hamvad a hó.
Neonhomok. Utolsó nyelvbotlás.
Zebrán átszaladó, füstös látomás.

Tovább...

Lélekwellness

Kávéfoltos csendben ülünk a lét peremén,
fals a nyílászáró, huzatot kapsz feketén
tejjel és cukorral a pirkadat tenyerén.
Úszunk tova, a nyomor hátán, te meg én...

Tovább...

Zsebemben kutatlak

Az éj dunyhája alatt felfénylik árnyam.
Tudom: mindez elég paradox,
s mégis valósághűn rándul meg vállam
a pocsolyacsipkés aszfalton.

Tovább...

Meddő délután

Sárga, és zöld pacákba vetve, galambok tollai közt fekszem én,
míg a megfáradt Nap lenyugvóban, ringat e színtelen derengés.
Fodrozódik a paneldzsungel víztükrén a megszokásnak,
olcsó flash ez, semmi más, míg földet ér a bánat.

Tovább...

Utolsó éjszaka

Utcai lámpák fénye terül az aszfalton.
Éji érzetek. Képkockák egy némafilmben.
Üvegszilánkok hevernek az asztalon,
egy másikon halomba szórt, gyűrt ingek.

Tovább...

Huszonegy gramm

Ma a peronon hagyott nyolc gramm sovány,
tudatmódosító, kósza lélekparány.
Csak hang és homály maradt utána,
kongó vagonok zakatoló árnya.

Tovább...

Múltadban rekedtél

Pirkadattól nedves murvakanális
szalad a völgyben, dombok hű arái.
Levelek szórtan, szín a szürkeségben.
Csatornák vezetik el könnyeit az éjnek

Tovább...

Tömegek

Tükörképem olvad a kályha vajszín` mázán,
Otthonom a vakvilág, hunyt szemmel a járdán...

Tovább...

Elkoptál

Macskakövek spirálban, szórt fény a lombokon,
Nyárutónak tört illata, jelenemben otthonom.
Szárnyalok a pillanatban, csikkem messze pöckölöm,
Hamvával a színehagyott szerpentint megöntözöm.

Tovább...

Szavak

A málló falakon most szabad szavak szaladnak,
Parányaik tapétámon szakadatlan haladnak...

Tovább...

Három nap

Minden lépéssel jobban akartam
A sápadt láthatárt, mit magam mögött hagytam,
Bomló árnyad, szemedben a fényt,
Azt az esőmosta, megfáradt éjt

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom