Patus Ervin
csillogó szemed
csöppnyi fény
fekete világomba
tavasz
napsütötte pázsit...
Hull a hó a néma tájra,
elborít a fények árja.
Ünnepelni hív az élet,
megszülettem, újra élek!
Hallgatag volt
a folyó már: üres partján
haldoklott a nyár.
Csak kóboroltam
céltalan; a varázsnak,
tudtam, vége van.
Küszöbömön sír a szél
Vártalak és nem jöttél
Percek múlnak üresen
Nem vigasztal senki sem...