Pécsi Ágnes
Rokona vagy talán az ítélkezésnek,
vagy te magad vagy az atyja,
ki megmondja, mi jó és mi nem,
dicső szavaidat mindenki igya?
Igen szorgos, eszem adta,
nincs éjjele, nincsen napja,
minden percét arra adja,
élteteket kovácsolja.
Édes, drága Mariskám,
randevúra hívlak,
Pestről séta lesz Budán,
Oroszlánnál várlak.
Két kicsi lányka
ül a padon,
dalt dudorásznak,
víg a daluk,
lábukhoz fekszik
Bodri kutya,
vakkangat egyet
- ez ritmusa.
Bulinegyed és környéke életkép!
Hajnali négy, Király utca és a Rumbach sarok,
Séta Bejglivel, megszokva így kezdjük a napot.
Itt, ki korán kel, kómás embereket lel dülöngélve...
Ha van bennetek még irgalom,
nem söpörte ki az a sok verés,
mit elviselni lágyan nem lehet,
keményedik szív, gyengülni nem erény,
akkor még sírjatok, bár már könnyezni is kevés!
A ligetben
Pici baba,
tityi-totyi,
keze nyúlik,
nosza, lufi,
kacag, sivít,
tetszik neki,
csuda ez a
lifi-lufi.
Gyermekszerelem
Petikének tetszik Borcsa,
pedig pisze orrát jól fenn hordja,
oviban ő a királylány,
ruhácskája sok-sok masnikból áll,
pörög, lebben táncot járva,
fürtös haja vígan repked vállán,
csilingelve dalol szája.
Meg kell tanulni
semmit mondani
határozottan,
kétségek nélkül,
fel nem merülhet
olyan gondolat,
nem mondasz semmit,
csak beszélsz, beszélsz...
Édes cseppem csepegtet.
Kacaj gügyög szemeden.
Gurul mosoly arcodon,
nevetésed napkorong.
Indulatos voltam,
csitítanom kellett magam,
mit írtok, mit is gondoltok majd rólam,
netán megérem hetvenedig nyaram...
...mindig bízni kell,
ott mocorog az élni akarás,
hiába mondod:
"elég volt, nincs, miért tegyem",
valahogy mégis elindulsz tovább!
...kezek, szívek,
hasadt fohászok,
dideregve vágyó
élhetőbb álmok,
remények fáznak,
gyászolva kántálnak...
Kívánok neked gyermekszemeket!
Én mondom:
legyél kortalan!
Őszinteséged el ne hagyd!
Bár biztos megesett,
kaptál nyíltságért eleget,
bizony, azt még tanulni kell,
mit, hogyan mondhatod el.