Pécsi Ágnes
Van az a csend,
amit féltve óvnál,
külvilág ne érintse meg,
minden idegszáladdal
zárnád benső éned:
"Ez az enyém, nem zavarhatod meg!"
...csak nyikorog, zörög,
tompán, sikoltva nyöszörög,
hangja félelmet kíván,
cserben hagyott ország
tankok hada ellen kiált.
Volt egy 56,
mit diktált az ötről a hat,
melyet ifjú titánok indítottak,
hitték-e akkor,
országot, világot tűzbe hoznak?
Leülni csendben,
gyertyát gyújtva, némán,
egy meg egy,
meg sok égbetörő láng,
mintha mindegyik hívna,
sóhajtva kérne,
- suttogj, üzenj...
Sok pici fény lelket idéz,
szívkezek mécsese
könnyekben ég.
Apa, nagyon nem értem,
háború az miért kell?
Papa mindig azt mondta:
"csúnya dolog, rossz hozza!"...
Mit fújnak majd az őszi szelek,
honnan hoznak üzenetet,
mit visznek tovább,
mit hagynak, mit hagynak ránk?
Kérlek, figyelj rá
Kérlek, ülj mellé, ha maga elé réved,
ne sajnáld el tőle szaladó idődet,
lehet, hogy nem kér, nem szól, mi bántja,
nem akarja, hogy terhed legyen magánya,
hallgatagon, mégis vár egy érintésre, egy biztatásra.
Mennyi dallam maradt némán,
mit nem táncolhattam el,
bár a szív ütemre mozdult,
mégsem léphettem meg.
Mikor nem tehetünk semmit,
pedig mindent odaadnánk,
kétségek, félelmek szakadnak ránk,
mégis erősnek kell lenni,
még ha sajog is az a szív,
sírnánk, zokognánk kérve,
akár dühösen, gorombán,
ökölbe szorított kézzel, nem értve...
Semmi nem egyszerű,
sem a hazug, sem az igaz,
mondhatod: fekete vagy fehér,
egyik oldal áttetsző,
míg a másik zavart mutat...
Kérlek, adj nekem méltóságot
nyűgre, bánatra, veszélyre,
úgy viseljem, mit az élet rám sóz,
ne törjek több darabra mégse.
Csak játék, egy színdarab,
kezes, árnyas vagy zsinóros,
te játszod vagy veled játszanak,
oly mindegy, hogy veszed,
játszod, lejátszod az életed.
...meg kellene békélnem
önnönmagammal,
elengedni tehetetlenségem
dühét, mert marcangol
ezernyi haraggal
ellenem magammal szemben...
nem tudok tenni gonoszok ellen!
Úgy kellene lennie,
ha megkérdeznek,
egyenes beszéddel felelj
úgy, mint kinek tiszta énje,
nem lapít, nem hallgat el.