Pécsi Ágnes
Ugye, neked is elég!
Türelmed fogytán.
Rendet rakni jöttél?
...bizony, megértem én!
Koronavírus jegyében
...drága, jó anyám
mindig mondta.
"otthonodban legyen
cukor, liszt só, gyufa,
krumpli, hagyma...
Lefesteném neked
tollammal a szépet,
mezőt, erdőt,
illatozó rétet,
ott egy tücsök,
pettyes katica,
csivitel sok madár,
kelepel hívón a gólya...
Kifordult emberi mivoltjából,
megveszett vadként vicsorog,
nyáladzik az irigység kínjától,
mert neki nincs, neki nem jutott!
Ágika az oviban
szappant játszik boldogan.
Ő most gyakran kezet mos,
közben mondja az okost...
Ki tudja?
Akkor talán a száját húzta el,
valami nem tetszett neki,
és úgy döntött, ezt egy "műben" fejezi ki.
Mi lesz majd belőle, mire jut?
Egy királyfi fehér lovon
üget felém... - ne vedd zokon,
rég volt, mikor álmodtalak,
vagy nem is tudom,
csak hallottalak,
mármint minden lány álma
egy szép királyfi,
na, meg gazdag...
Milyen bolond az ember,
mondom magamnak gyakran,
azt a tiszta énjét
megszületésénél hagyja.
Egy szimfónia kellene,
olyan dallamos, szép,
fülbemászó, örök sláger,
mit dúdol majd
gyermek, ifjú, aktív és vén.
Van, hogy fáj szeretni,
megadni magad másnak,
levetkőzni akaratod
felölteni neki tetsző ruhádat.
- Ne felejtsed el, ez egy gondolatom:
Repül a rigó fenn az égen,
megkívántam szárnyát, kértem,
adja nekem vagy repítsen,
szerelmes lettem éppen.
Most ne mozdulj, kérlek,
csukd be szemed.
Legyél kicsit izgatott,
mint az első csók tüze,
titkosan, mégis sejtetve,
vágyunk nem hazudott...
Tudod, van az úgy,
elég egy pillanat,
még a vágyérintés,
az is, az is elmarad,
bár bizsereg az szív,
mit bizsereg, remeg,
ott marad benne,
ott marad vágyként...
...és ők csak mentek...
...és csak mentek,
nem kérdeztek,
némák lettek,
de ott belül,
mélyen vágytak,
emlékekben
szép szót vártak,
szerelemest...
Lehettem kedves,
lehettem mosoly,
lehettem édes, csücsöri szó,
lehettem ölelés,
lehettem megadás,
lehettem már nem is én,
csakis a más,
mégsem lehettem jó!