Pécsi Ágnes
Meg kell tanulni
semmit mondani
határozottan,
kétségek nélkül,
fel nem merülhet
olyan gondolat,
nem mondasz semmit,
csak beszélsz, beszélsz...
Édes cseppem csepegtet.
Kacaj gügyög szemeden.
Gurul mosoly arcodon,
nevetésed napkorong.
Indulatos voltam,
csitítanom kellett magam,
mit írtok, mit is gondoltok majd rólam,
netán megérem hetvenedig nyaram...
...mindig bízni kell,
ott mocorog az élni akarás,
hiába mondod:
"elég volt, nincs, miért tegyem",
valahogy mégis elindulsz tovább!
...kezek, szívek,
hasadt fohászok,
dideregve vágyó
élhetőbb álmok,
remények fáznak,
gyászolva kántálnak...
Kívánok neked gyermekszemeket!
Én mondom:
legyél kortalan!
Őszinteséged el ne hagyd!
Bár biztos megesett,
kaptál nyíltságért eleget,
bizony, azt még tanulni kell,
mit, hogyan mondhatod el.
...sok-sok csipet
ehhez-ahhoz,
tudománynak
íze, borsa,
máris jobban
érzed azt most,
milyen úton
merre, hova.
Csak azt a dalt
soha el ne felejtsem!
Dúdolom halkan...
- nem jó ez így! -
Újra és újra kezdem,
hibátlanságra,
arra lelkesít,
- nem ronthatom el...
Világok világa,
teremtés csodája,
testben test fogant,
anyaság imája...
Legyen feltámadása
minden gondolatnak, szónak,
tisztuljon ki minden sötét,
értelme legyen mának, jövőnek
és majd a hátrahagyott múltnak.
Én mit gondolok?
Számít talán másnak,
vagy nem?
Számít nekem, Ő
mit érez, gondol,
hoz elő?
Koronavírus
Hűtő mélyén tojáslak,
kezem nyúlik: megfoglak!
Csalom, csalom: kihívlak,
főzlek, festlek: biztatlak!
Vajon sírnak-e még anyáink,
s apáink töprengnek-e,
elfeledett vagy hamis múltak,
gyalázatuk ki mossa le!
Ugye, neked is elég!
Türelmed fogytán.
Rendet rakni jöttél?
...bizony, megértem én!