Peet Sevenhell
Megvan a seb,
Ami teljesen belém égett.
Kívül nem ad nehézséget.
Nem túl okos,
Hiszen nem tudja, sorsát már eladta.
Szíve koszos,
Még nem tudja, hogy rossz emberre bízta.
Becsapom az ajtót,
Leteszem a lantot.
Ígéretem nem hallom,
Elfelejtem a visszhangom.
Egy napig tart csupán,
Aznap elbánik velem csúnyán.
Sötét árnyak vesznek körül,
Üresség van belül.
Csacska verset írok csupán.
Világom megállt, nincs ihlet ma már.
Ma, a nevem napján.
Apró, pici hazugság
A vakságom.
Gőgös pimaszság,
Mellyel magam szolgálom,
Kifinomult a látásom.
Félek.
Hogy vágyaim teljesülnek.
Reményeim visszatérnek.
Megérzéseim helyesek.
És én sose tévedek.
Már tudom, milyen vagy,
Tudom, milyen leszel.
Tőlünk menekül a fagy.
Melletted semmi se stresszel.
Nem becsülted magad.
Elvesztetted kezed, fogad.
Világ súlya nyakadba szakadt.
Hátadon a súly csak duzzadt.
társadalomkritika
Másoknak tükröt tartunk,
Amikben mi magunk vagyunk.
Észre se vesszük,
Mégis megtesszük.
Kicsi elégtétel lenne,
Ha végre ő is szenvedne.
Átélné, amit velem játszott,
Megtalálnám a szabadságom.
Társadalomkritika
Emberek csak nyelvészkednek.
Szavak között eltévednek.
Néha rosszul emlékeznek.
Már nem is beszélgetnek.