Pekka Varkatun
Gondolat- és hangulatvariációk
Megérkezett a gondolat,
Színes estéli hangulat,
Fény-mesékkel kis ámulat,
S vágyleplében egy pillanat,
Így érkezett a gondolat.
Hej, aranyág, aranyág,
Ölelésed olyan lágy,
Egy mosolyod megigéz,
S az est a mályvára néz.
Félőn ragyog, mint prizmáin át az ég telente,
S emlékeink a fényekben elkezdték dalolni
A mátyásföldi orgonák illatát remegve,
S jó volt hídjainkon át világfolyókra hajolni
Ölelt... a vágyba burkolt beteljesülés
...szinte minden mozdulatban, érintésben
ott kacagott velünk.
Villogó fényekből őrzöm lágy vonásaidat,
egyszer talán összerakom egy dús-keblű hajnalon,
és veled táncolok avarlepkék pergő szárnyú
ritmusában - ahol azok az őszi biennálék
kiállítják elszínezett leveleiket,
mi vagyunk ketten, te már a túloldalon,
s én nem látom víztükör homlokod...
ablakok párkányát súroló
alig világító fényben
pár körvonalból
font emlékek
töltik be
súlyukkal magányunkat
hajnali utunkról az álmodó
kőpárnákkal vetik jobblétünk...
Hóleplű esten Tél herceg ámul,
Tekintetén jégtűk nyomát érzi,
Távol az ég árnyéka kitárul,
S egy hópihe - pillantását nézi.
A hársfa árnyak
mély ölében,
ahol mindkettőnk ágya volt,
gyöngéden - lent
a tisztáson,
virág és fű összehajolt.
Olykor őszi alkony öleli az estét, száll az éjbe,
Bíborával simít, s leveti vörösét a mélybe.
Szavaid sora fut felém,
Bennük vágyak bomlanak
Tova az alkonyi estén
Kicsit kopott kertkapun,
Lehet, lent Leányfalun.
Málló mezei mocsár,
Nem nyílhat Neked nyár
Elhalkult fájó hangú
zizzenése az avarnak,
melyből levélhalmokat
a fáradt szelek kavartak.
Pár csepp letörli fátyol-héj
álmait a kimondott vágynak
végtelenek szaggatott ívéből -
mi rácsok közt dermedt titkok
voltak hajdanán, s mára elfoszlott,
pár maréknyi szürke emlék csupán.
színre hozatal
mit költő holtáig remél
adjon hozzá a hű élet
kövek nélküli mennyet
holnap ledőlnek új várromok
katlanában főzi álmai
olcsó kölesét mélybe
szédül lilája s egy szonettben
kicsorbulnak babérjai...