Pellei
vallomás csupa negatívból
néha rám tör
a semmiből felfakad
szíven gyötör
torkon ragad
ledönt s mellkasom üli
1857. március 8.
"A megbecsülés
virágcsokra mögül
mosoly, szeretet
csókolja ma kezetek!"
Ami most van, nagyon nem jó!
Telet alig jellemez hó!
Sötét a táj, esős-fakó,
fagy is ritka...
Lehangoló!
3. alibidal POET társakhoz
Cibálja gyakran,
zsémbesen, hosszan
piruló fülemet
a lelkiismeret.
Gondolatok Petőfi Sándorról
Csak azért, mert verseket írok,
Jómagam költő még nem vagyok.
Ajándék lett a fény!
A szent család ünnepén,
mi örömben megjelen
arcokon, lelkeken.
az angyal
szemnek láthatatlan
szóval írhatatlan
kézzel foghatatlan
számmal mérhetetlen
Ásít a tél deres ház tetején,
december hónapnak legelső reggelén.
Láb alá hullt ősz haja,
szomorú, ha tar a fa.
Idő csosszan, szél szalad,
avar zörren, tél matat.
Egy hipermarketben
Tízes pénztár, rövid sor vár.
Fehér hajú, idős a pár.
Kocsi alján alig kotyog
heti kaja s néhány dolog...
A hídvirág
Levélhullás után a temető mind árva.
Nappal szomorúság, este hideg pára
teríti gyászleplét pihenők sírjára.
Színektől, fényektől ékes nemsokára.
Úton
Míg helyével kínáló világot bejárni botladoztam,
hogy magamra találni bőségét fosztogassam,
útjának építőköveit léptekben gyűjtöttem:
meglátni, megfogni, érezni köröttem!
Lásd,
rövid
sorokban,
mily varázsos,
édeni e hely,
halld,
forró
nyár hevén...