Pete Margit
Ma nem csináltam semmit...
Vártam egy bimbó-pattanásra,
vártam, hogy virág nyíljon
az élet színpadára.
Oá-oá, sír a baba!
Vajon mi lehet a baja?
Puha pléddel jön a mama,
máris alszik a kisbaba.
Én nem látom...
Te sem láttad?
Keresem a kiskacsákat,
hol hápognak:
háp-háp-háp?!
Megpróbálsz... Kiszállok...
Nincs közötte semmi.
Persze, mert te!... mert én...
Ölelésként ennyi.
Egy éve tart már, még sincs rajta pont.
A vírus itt termett, maradt, s tarolt.
Halálmány ez? Mennyit bír a lélek?
Kérdőjellel lett tele az élet...
Zümm-zümm-zümi, méhecske!
Miért jársz a méhesbe?
Tavasz van, hát szorgoskodok:
virágport és nektárt hozok.
Így, úgy vagy máshogy,
vége lesz egyszer?
Életünk megint
nem "fenékig tejfel".
Varrok, varrok, varrogatok,
foltot folt hátára rakok.
Mosolyog sok kicsi folt:
jobb világ ránk sose volt!
A kútba néztem:
ássa-e még a múlt?
Se tükör, se fény nincs benne,
csillaga rég kihunyt.
Kaptat a hóban
két kicsi pej ló,
koppan a jégen
nyolc kicsi patkó.