Pete Margit
Karcos, hideg, borús éjben
pislákoló láng vacog...
Azt kémlelem, honnan néznek,
figyelnek-e ránk vigyázó angyalok.
Ki sétált a rétre ki?
Egy tehén és két boci.
Mit csinált a két boci?
Tanult árkot ugrani!
Annyira értem és annyira nem...
Ha át-átjárunk határokon s végeken,
miért is vágyunk vissza? - kérdezem.
Mit szeretünk mi itt, ezen a vert-helyen?
Mosolygós jókedvem
nem vitte sokra,
nagy súllyal vállamon
állt be a sorba.
Fára másztam, meggyet szedtem,
szedtem, szedtem, szedegettem.
Ma nem csináltam semmit...
Vártam egy bimbó-pattanásra,
vártam, hogy virág nyíljon
az élet színpadára.
Oá-oá, sír a baba!
Vajon mi lehet a baja?
Puha pléddel jön a mama,
máris alszik a kisbaba.
Én nem látom...
Te sem láttad?
Keresem a kiskacsákat,
hol hápognak:
háp-háp-háp?!
Megpróbálsz... Kiszállok...
Nincs közötte semmi.
Persze, mert te!... mert én...
Ölelésként ennyi.
Egy éve tart már, még sincs rajta pont.
A vírus itt termett, maradt, s tarolt.
Halálmány ez? Mennyit bír a lélek?
Kérdőjellel lett tele az élet...
Zümm-zümm-zümi, méhecske!
Miért jársz a méhesbe?
Tavasz van, hát szorgoskodok:
virágport és nektárt hozok.