Pete Margit
képvers
Mindjárt itt a névnapod!
Vegyek neked kalapot?
Ágyad szélén ülök, napok óta nézlek.
Életedről már csak kezeid mesélnek.
Rég nem beszélsz...
Csended útján elköszön a lélek.
Ugrik ide,
pattan oda,
ugrabugrál a kis bolha.
Csípne, marna,
csimpaszkodna!
Mondóka
Annyit beszélsz,
lárifári,
nem győzlek megzabolázni,
szókat cserélsz,
lárifári,
a fülem kezd kettéállni...
Először azt hittem vízió
lángolt a televízió,
recsegett
ropogott
égett
tűz borította a képet,
álltam és döbbenten néztem
néztem, de hinni se mertem...
Anyák napjára
Anyák napja - veled -
nekem már nincsen soha.
Hagyod, hogy hozzád beszéljek,
de kezemben sír az orgona.
Amikor fiatal
még az emlékezet, ott van mindig veled,
megtoldja csendedet.
Rendre előhívja, ami lakik benned,
felidézi a ma s tegnap történteket.
Nyuszitojás,
nyuszifül,
a bokorban nyuszi ül.
Hol a tojás,
hol a fül?
Gólya Áron nász után c. versem folytatása
Friss gólyahír Fészekháton!
Megszületett Gólya Márton
és kishúga,
Gólya Veron!
Azt hittem,
óriás vers lesz,
felér
egy Ararát hegyhez,
fölém meg glóriát festhetsz!
Elém lebbent egy illat,
úgy érzem, itt vagy...
Leng,
leng az illat,
nem hagy!
Mint a kis pillangó
puha szárnya,
mint a pislákoló
gyufa lángja,
mint könnyű szellőcske
forró légben,
mint apró felhőcske...
Bűzös borzék bálba mennek,
már egy hete készülődnek.
Dilemmáznak: mit vegyenek
fel?