Pete Margit
Hangyáéknál, ajaj, hajaj,
nagy a baj!
Hangya Panna szót fogadni
nem akar:
Gyűjtöttem már, cipekedtem
eleget,
szorgoskodjon nálam nélkül
a menet!
Rajzolok most neked Napot.
Fejére egy nagy kalapot,
árnyékot vessen rá nyáron,
télen óvja, meg ne fázzon!
Könnyek közt síromnál ne állj,
nem vagyok ott. Lelkem messze jár...
Szeleknek szárnyán szállok én,
követlek csillogó hópihén,
szitáló langy eső neszén.
Egy csacsi húz egy szekeret, i-á-á!
Már egy hete, hogy elindult világgá.
Nincsen, aki az utat megmutassa,
olyan szamár, csak húz, csak húz iázva.
De szép, de szép, de szép
az égszín, türkiz ég,
a kék, a kék, a kék
tavaszi égi kép.
Hogyha nékem
lesz pántlikám,
könnyű léptem,
lenge szoknyám,
lenge szoknyám,
szép pántlikám,
elmegyek én,
el, a bálba!
Itt a húsvét! Nyuszi ugrik,
fület hegyez, mosakodik.
Pislog, futkos ide-oda,
bekukucskál a bokorba...
Elmúltam annyi meg egy kicsi...
Siratom magamat, siratom,
odavan a régi alakom.
Emlék már a régi bababőr,
micsoda, micsoda nagy malőr!
Egy kicsi fának búsul az ága,
búsul, mert neki nincsen virága.
Hajlik a fényre: dúsul a lombja,
bízik, az erdő tán befogadja.
Megfagyott lábnyom olvad utánad,
a blúzom is lassan kigombolom...
A mesém még tegnap kezdődött:
A macska a tetőn időzött.
Fente a fogát pár egérre,
egyet már kiszemelt előre.
Itt is, ott is bújna!
Mintha bomladozna,
mintha nyiladozna,
mintha illatozna...
Hogy mehetnék iskolába?
Ágyba parancsolt a nátha.
Ártana a sok tudomány...
...Ha-ha-hapci!... és iromány.