Pete Margit
Egy kicsi fának búsul az ága,
búsul, mert neki nincsen virága.
Hajlik a fényre: dúsul a lombja,
bízik, az erdő tán befogadja.
Megfagyott lábnyom olvad utánad,
a blúzom is lassan kigombolom...
A mesém még tegnap kezdődött:
A macska a tetőn időzött.
Fente a fogát pár egérre,
egyet már kiszemelt előre.
Itt is, ott is bújna!
Mintha bomladozna,
mintha nyiladozna,
mintha illatozna...
Hogy mehetnék iskolába?
Ágyba parancsolt a nátha.
Ártana a sok tudomány...
...Ha-ha-hapci!... és iromány.
Először azt mondtad, jó lesz a szürke,
itt-ott fehérrel ecsetelve.
Aztán zöldet akartál, és kék eget,
azután rózsaszín felleget.
Les rám a lestyán,
mosoly az arcán,
mintha nem tudnám,
miféle lesz ő,
micsoda nagy tő,
amikor megnő.
mondóka
Széllel bélelt szél-úrfinak
elveszett a szekere.
Szekér nélkül szélparipán
elindult, hogy keresse.
Lódult, fújt!
Jaj, te világ! Már a bánat
rád szabadult, szerteárad...
Mert a vegyszer árja terjed,
vidék, város ettől szenved,
mint a köd, ül rá a tájra,
szétterül a nagyvilágra,
pusztul tőle ember, állat,
szétmarja a kertet, házat...
A meszelt falakon
megkopott a festék.
Nagyanyám már alig...
És alig az emlék.
nyelvi játék
Vers-e ez, vagy firka?
Lesz tán, aki tudja...
Valaki, te, bárki
vajon elolvassa?
Farsang van, karnevál,
mulass hát, áll a bál!
Zene, tánc, félhomály,
hajnalig meg ne állj!
Gurul, csak gurul a babszem...
Szekere, kocsisa nincsen,
egyedül gurul a babszem.
Eltelt az év, eltelt,
furkósbotra nem telt...
Mert bizony, ha tellett volna
- egy termetes, nagy dorongra -,
megkergetném, mert lóvá tett!
Olyan nagyon kedves,
olyan nagyon drága!...
Este, ha lefekszem,
mindig vár sorára.