Pete Margit
Van egy imakönyvem, a régmúltból való.
Nem volt abban - egykor - nekem érthető szó.
Nem volt más lapjain, csak gyönyörű képek,
itt-ott néhány kotta s áhítatos ének.
Madár vagyok, folyton szálltam,
fától égig ért a szárnyam.
Bejártam a nagyvilágot,
felettem a Nap világolt.
Koronavírus idején egy kisiskolástól
Kedves, öreg Mikulás!
Azért írok: Mit csinálsz?
Vírus van most. Lesz-e csomag?
Vagy nem jössz, mert óvod magad.
Vészjósló felhők közepében
egy angyalt láttam ma az égen.
Angyalt, ki apró gyermekével
lebegett égi messzeségben.
Rajzoltam egy óriás szívet.
Ide nézz: Hatalmas szív lett!
Akit szeretek belefért,
harcolni nem kell a helyekért!
A temetőben
A temető csendje
megidéz egy percre...
Bárcsak itt állhatnánk
egymást átölelve!
Elmúlt a nyár, itt van az ősz,
szőlőskertet őriz a csősz.
Akár egy tört, úgy volt ismeretlen.
Ő is csak részben számított velem...
Játszótársból nem elég egy,
legyen inkább három!
Ketten állnak két oldalra,
s te legyél a párom.
Cila cica bajsza
bizony, volt már kajla!
Múltkor, mikor torkoskodott,
beragadt a vajba.
Add meg Uram, amit kérek!
Nem csodákat, nem meséket,
csak annyit tégy, `mire kérlek...