Pete Margit
Így, úgy vagy máshogy,
vége lesz egyszer?
Életünk megint
nem "fenékig tejfel".
Varrok, varrok, varrogatok,
foltot folt hátára rakok.
Mosolyog sok kicsi folt:
jobb világ ránk sose volt!
A kútba néztem:
ássa-e még a múlt?
Se tükör, se fény nincs benne,
csillaga rég kihunyt.
Kaptat a hóban
két kicsi pej ló,
koppan a jégen
nyolc kicsi patkó.
Tompa a Nap, szinte fázik,
felhőt kísér háztól házig.
Csupasz ágon fázós madár
tollászkodik: hol van a nyár?
Van egy imakönyvem, a régmúltból való.
Nem volt abban - egykor - nekem érthető szó.
Nem volt más lapjain, csak gyönyörű képek,
itt-ott néhány kotta s áhítatos ének.
Madár vagyok, folyton szálltam,
fától égig ért a szárnyam.
Bejártam a nagyvilágot,
felettem a Nap világolt.
Koronavírus idején egy kisiskolástól
Kedves, öreg Mikulás!
Azért írok: Mit csinálsz?
Vírus van most. Lesz-e csomag?
Vagy nem jössz, mert óvod magad.
Vészjósló felhők közepében
egy angyalt láttam ma az égen.
Angyalt, ki apró gyermekével
lebegett égi messzeségben.
Rajzoltam egy óriás szívet.
Ide nézz: Hatalmas szív lett!
Akit szeretek belefért,
harcolni nem kell a helyekért!