Péter Éva Erika
Zárt ablakon nem süt be a fény,
izzadt-szemű, fülledt levegő,
tikkadó szájjal kereslek én,
úgy érezlek, mégsem vagy sehol.
Utcai tömeg monoton árad,
fakult arcok, unott frizurák,
szürkére koptatott ruhák,
mellettük szürkék a házak.
- a magam módján -
Nyers a gyurma
DNS-ek tömbje
alkotó kedvem zenitjén löket
ujjaim dagasztom
szilvát ettem
kiköpött magok a szemek...
Repedt a sarkad ősz! Fakó mosoly
vonaglik arcodon, s a ködbe szűrt
magány a válladon palást. Rakod
szakadt kosárba ízeid, s a fürt
hasadt lilát, marokba, ékbe tört
vadalma, vackor egyveleg reményt.
1. Nagyképűség
Kék tintát öntök az égre
megfürdök benne minden nap
elkékült bőröm kötélre terítem
megszárítom magam
Éji homály hallgatag
Minden perce visszahív
Éji homály hallgatag
Ábránd-álom andalít
Ábránd-álom andalít
Kábít, altat elringat
Ábránd-álom andalít...
Emlékszel? Épp este volt...
Még nem jött elő a Hold...
Lenge, lomha, lágy szélben
ott kinn ültünk a réten.
Mondd, elhoz-e hozzám
Az esőlábú tavasz
Napillatú szava
Ha üres helyed jajgat?
Csipkebogyó-teát iszom
Tenyér-csészédből
Sárga citrom leve savanyít
Ahogy úszik
Ez még mozgó viszony
Vagy tériszony...
gondolataid közé beülök
befészkelem magam
korlátaiddal puhán elvegyülök
- meleg ágy -
ha csak én vagyok
és az angyal-ok
okozat törvénye
a pillanat kavargó örvénye...
Szaladsz hozzám
Kétségbeesetten
Pirospozsgás arcod
Világtalan
Körvonalaim odasózom...
1.
Ott kezdődik az életem
Mikor megszülettem
A vége ott csombolyodik fel, mikor meghalok
A kettő közötti tér
Egy kopott állomás
Ahol valamilyen módszerrel az időt agyoncsapom
...
Adj egy utolsó esélyt
Vízbe fulladónak
Kapaszkodót
Ámíts, ígérj új mesét
Hinni akarok
Egy hazudozónak
Fordítsd fejem fényed...