Péter Éva Erika
Ég és föld itt csalókán összeér
A horizont a napot üldözi
A lét csak bögre víz, falat kenyér
Csorog a halál a lelkeket betűzni
Névsorolvasás: te, te és még te
Korhad, bomlik a levegő, sántál
Szemekben a végzet rettenete...
Darabokra szakadt
Az idő-tükör
Betuszkolom kopott
Pizsamám zsebébe
Kényemre - kedvemre
Nyújtózkodom...
Ma éjjel
Berzenkedik
A korlát
Kifogyhatatlan
Kimeríthetetlen
Kiüríthetetlen
Formák
Bizonytalan...
Engem a forró július
dagálya
itt vetett ki a világra
a nap melege érlelt
szelek cserzették arcom
ilyen keményre
mint vásznat a mosóasszonyok
fenyőillat ültette...
Mikor majd átléped
Gyerekes éned
Mikor kéken kinősz
A magad szőtte burokból
Mikor felnőtté
Komolyodva kérded
Mikor kölyökarcod
Vágyakozna értem...
Nekibátorkodik a sóvárgás
Villan
Koppan
Kitombolja gyáván magát
Poshadt zavarok lézengenek
Száradt
Gyanú
Illan lesántult melegség...
Az élet-ár sodrása
Elrohan hamar, rövid
És csak egyszer élünk
Hát használjuk ki jól
Míg kinn
A szél
Beszél
És kavarog megint...
Menj, amerre visz a sorsod
Akár kulcsot adnak kezedbe
Akár koporsót
Nem választhatsz: ez a jogszabály
Ha elindultál
Nem engedem, hogy félreállj
Döntésed nincsen, se hatalmad...