Pfluger Ferenc

Pfluger Ferenc

Született: 1953. augusztus 14.

Népszerűség: 305 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Élettabló...

Álmot karcol az éjszakába
a kóborló, terhes gondolat,
álmodná is fűbe-fába...

Tovább...

Akkor még láttalak...

Akkor még láttalak, mikor
már nem kellett volna,
próbának jó lettem,
de már az érzés sem okolna,
hengerelt az érzés,
simított talp alá kérgesen,
túlélni kell, élet képzés,
bőrön keresztül édesen...

Tovább...

Érzelmek szorításában

Harsogó érzelmek nem kapnak helyet,
csak a csend muzsikál,
a mozgás harcol, kérdez a lendület,
némaság harmonizál

Tovább...

A jövő gyermekének...

Te még látod a magban az érlelődést,
a jövő gyermeke már a magot sem látja,
mit kaphat mást, mint képzelődést,
mit hagyunk, az élhetést leváltja

Tovább...

Már csak...

Már csak egy könnyed költemény,
mire a lelkem esetlen vágyik,
melyben ott csillog végre a remény,
libikóka billen s ide-oda játszik

Tovább...

Keresni a semmit...

Tudod, hogy most is gazdagok vagyunk,
érzelmet lopni nem mozdul agyunk,
szeretve lenni, hinni csodás érzés,
addig míg nem jön a meddig? Kérdés...

Tovább...

Utamon...

Utamon por és a sok kőkereszt
hallgatnak, s az érzés nem ereszt,
hitem tűnőben, bár sokszor kértem,
kapjon feloldozást sok-sok vétkem

Tovább...

Emberi hang

Emberi hangon visít a lét,
szeretet csöndben mesél,
a vágy otthagyja mindenét,
hullik majd újra a levél,
lopott percek kelnek útra,
miért e háborgó dalárda,
a szomjazó érjen a kútra,
s a fázó leljen kabátra...

Tovább...

Költészet napjára...

Szavakba bújó szépség a világ,
költők megírták régen és most,
mint hullatja szirmát a virág,
megérinti az ifjút és a korost,
szavakba bújó szépség a világ,
lepkeszárnyként kéklik odafent,
nem látszanak tőle a hibák,
sokaságként tarkállik idelent...

Tovább...

Új életre ébredés...

Mint a lapulevél, úgy lapulunk,
szárán békés szöcske készül
ugrásra, bezárva elpuhulunk,
löttyedtre vastagszunk végül

Tovább...

Teremtőhöz...

Szervezésed hagy némi kívánnivalót
maga után, mindenki másképp gondolkodik,
nem szereti mindegyik a talpalávalót,
s a javakból nem mindig részesedik,
kőbe zárt szoborrá váló létezés,
de már ne súgj, ne ígérj,
nem kell életre újraébredés,
már ne bánts, de ne is kímélj...

Tovább...

Az ördög lábnyomában...

Ördög lábnyomában lépked a jövő,
kire vár a múló idő,
s ki lesz az utolsó végleg elköltöző,
kiből a múlt majd kinő,
szeretve lángol az élet igézete,
a homály mégis takar,
holt költők jövőbe vájt idézete,
mit nem lep el az avar...

Tovább...

Álmokon túl

Ha a lélek már az álmain túl lát,
s átérzi a gondolatok súlyát,
torzonborz érzések sikkadnak,
az életek teret nyerve villannak

Tovább...

Megtalállak

tudod, ha a gondolat lelkedben tüzet rak,
nem űzheted, hisz izzik, mint zsarátnok,
nem nézhetsz ki, hisz csupán vakablak,
rizikófaktor, nincsenek veled barátok,
súgja a szót az éj, az újat váró hajnal,
tollad hegyén cseppen a várt igézet,
s a holnap érkezik mindenféle bajjal,
így az izzó gondolat... levitézlett...

Tovább...

Tavaszváró

A szív még hallgat sután,
a hév már lángot korbácsol,
s majdan a lángolás után
új lehetőségeket ácsol

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom