Pfluger Ferenc

Pfluger Ferenc

Született: 1953. augusztus 14.

Népszerűség: 337 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Évszakok

Szél röptet haldokló levelet,
űzi, hajtja avarnak,
s az ősz ad hideg keretet,
amit a szél kavargat

Tovább...

Irigység őszi köntösben...

Magam vagyok magam ura,
miért lenne ez oly fura,
kétkedő hangokon dalol
az ármány, lelkemből abrakol

Tovább...

Hogy van ez?...

A rám szabott idő velem öregszik,
hisz mindenhova jön velem,
hogy van ez?
Sokszor előz és törekszik,
nem zavarja félelem,
hogy van ez?

Tovább...

Átpiálva...

Mennyi sors és mennyi élet
pohár mellett könyököl a pulton,
lábon állva várja a végítélet,
s elmerengve álmodik a múlton

Tovább...

A mélység bugyrai...

A hold is sápad, ha lenéz a földre,
s a nap fáradtan körbetekint,
hunyó csillagokat emel ölbe,
kóborló felhőket új útra int,
kék bolygónk szép odafentről,
láthatták az asztronauták,
bár a sorsa régen eldőlt,
mikor ember rátette a lábát...

Tovább...

Értelem...

A síron túl már csak a csend dübörög,
nincs vihar, s az ég sem dörög,
nyugalom árad, s a bazár bezárt,
az élet kárvalottan is rátalált,
a síron túl nincs mosoly, sem érzés,
nem feszít tovább a féltés,
nem keres szívet a vágyra,
s nem dönt senkit az ágyra...

Tovább...

Megbotozva...

Mosolyog az élet kanálisa
mindent elnyelőn, tátott szájjal,
azt súgja, helló, szevasz, szia,
elmúlsz a hervadó vággyal,
kísért a múlás abban a percben,
mikor csak rá gondolok,
nem lesz dal magas tercben,
ráncolódnak tovább a homlokok...

Tovább...

Sorsok...

Álmok kataton sodrásában élünk
nappalok hangjai dübörögnek az éjben
falra szegezve mindennapi képünk
s nem találjuk magunkat a fényben

Tovább...

Rád hangolódtam...

Rád hangolódtam az évek során
mint zenekar a karmesterre
s mint ízt érzi a borász a borán
űz a vágy hajnalban és estelente

Tovább...

Lehetőség

Halad a szekér, néha nyikorog,
éhes a gyermek, a gyomra korog,
az élet ily egyszerű, lenni és enni,
s a végtelenen tovább menni,
vándorbotot megmarkolni,
akadékot félretolni,
haladni tovább az úton,
tankolni lélekkúton...

Tovább...

Halkulat

Virágzó lelkek, hová lettetek,
morzsolt dohánylevelek pipába
valók, múlt időket vettetek,
s beleestetek abba a hibába,
mit a porrá váltak magukévá tettek,
a kor mérgező, lehangolt attitűd,
suttogássá halkul az élet...

Tovább...

Odavágyom...

Ahol kóborol a gondolat,
odavágyom én,
hol az érzés nem tolat,
ott lángol a fény

Tovább...

Szeretet hatalma...

Hajadba csendet fésül az est,
az ősz szálakat nem kutatja,
lágy hangod szívembe fest
szeretetvarázst naponta

Tovább...

Búsongás

Elmenni fáj,
maradni vétek,
tisztátlan homály,
amit én érzek...

Tovább...

Múlton élve...

Honunk már nem vágyja a lantot,
mely szívhez szól, sírig kísér...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom