Pifkóné M. Erika
Meddig tart a türelem?
Már a vaj olvad fejeden.
A hamvas ifjúság már-már elszállt.
Te még mindig önző, gondtalan,
Gyermeki énedben kószálsz.
Próza Róza kedvenc virága az apró rózsa.
Kapóra jött barátnője, Flóra szója -
- menjünk ki a tóra!
Flóra és Róza lépteiket aprózva
Odaérnek, alig egy óra.
Mikor a kutya sem eszi meg a főztöd
Sok éve már ezen csúfos történetnek.
Immár feleségként férjemnek húslevessel kedveskedek.
Nagy fazékban sok víz, csirkeaprólék,
A zöldség már benne rég.
Fűszer bele... ahogy ízlik,
Kapom majd a dicséretet, ahogy illik.
Mint anya
Virágzó almafa gyümölcsét őszre meghozza.
Gyümölcse étket, ága árnyat ád a vándornak. Más része földre hullik, termékeny talajra,
Belőle új élet kél, Ő lesz az élet folytatója.
Új év, új remény.
Lassan búcsút int a tél.
Bár buliba siető, miniszoknyás lányok
Lába még a hóba lép.
Miértek és hovák,
Kavarognak fejemben a kérdések.
A feleletek végesek.
Miért én voltam a mindened,
Honnan tudtad, hogy mellettem lesz jó
az életed?
Ó, mily könnyen mondunk ítéletet
Mások felett!
"Mi aztán ilyet soha!
Erre mentség nincsen."
Hirdetjük magunkról fennen.
Pirosban fürdik az ég fénylő kékje,
Mint megannyi tündér ébredése.
Ahogy hirdeti a Nap fénye,
Az éjszakának vége.
Nem értem e világot,
Oly idegenek sokszor a szavak,
Csak üresen konganak.
Semmit nem mondanak.
Hová rohansz, mondd?
Mint a megáradt folyó,
Magaddal sodorsz mindent,
Mi utadba kerül.
Mily nehéz a vágyott egyedüllét.
Fiatalként sokat ábrándozunk róla,
Csak egy hét!
Mikor megkapjuk, fojtogat, körülölel szorítva,
Fájón.
Felemészti a testet és a lelket a távol.
Próbálod legyűrni, kicselezni
Kevés időt kaptál az égiektől,
Nem búcsúzhattál szeretteidtől.
Fájdalmas az elköszönés egy csupa szív embertől,
Nem találunk szavakat a döbbenettől!
Milyen egy édesanya?
Mint a Nap sugara.
Életet ad, lágy meleget,
Átölel, mint Nap a hegyeket.
Egyszer véget ér a rémalom,
Sétálunk tereken, utcákon.
Szánkat nem fedi maszk,
Nem fröcsög belőle a gyűlölet,
A csúf szavak.
Halálhörgés, jajgatás, fájdalom
Az egész világon.
Hibáztunk, isteneket játszunk.
Uralkodunk égen-földön, vízen, levegőn,
Állati és emberi életeken!