Pintér Gyula
Gulyások, csikósok ostora csattan, pattan!
Mennydörög az ég a Hortobágyon.
Szürke fellegek, mint gyászmenet, vonulnak.
Elered a zivatar, sűrű eső mossa a tájat!
Valentin vagy Bálint?
Ha kedvesünk hív, hát int.
Vigyük el őt egy táncra...
Egyszer élünk, eb, aki bánja!
Vidám vagyok! Sörözök!
Demis Roussos-t hallgatok.
Van ugyan, hogy rossz a kedvem.
De most? Derűsen nézem a holnapot.
Este a faluban, mely már sötét!
Csak az utcai lámpák égnek.
Ablakokban is fény árad.
Jelzik azok is az emberi létet.
Ismét december van!
Újból a hideg reggel vár.
Nagykabát és sapka...
De kell kis csizma is.
Menetel fáradtan, reménye már nincsen!
Nem segít más rajta, talán csak az Isten?
Menetel, menetel, rogyadozik lába...
Megy és csak megy, de nem önként a halálba.
Az aprószentek emlékére
Öt kislány egy temetőben!
Nevük talán már feledőben.
Hol a város, a település?
Az legyen most titok.
A szentlélek Pünkösdkor kiárad!
A templom vár, van, ki hallgatja imádat.
Itt nem kérnek időpontot...
Letehetel sok-sok gondot.
A magyar beat aranykora
Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egy ifipark, szólt a zene.
Radics Béla és a Taurus nyomta.
Máskor az Illés zenekar játszott.
Ha megvettél valamit,
hát csodát ne várj...
Egyszer mindenkinél betelik a pohár.
Csillogó áruk, jaj, de szépek!
Húsvét közeleg, a feltámadás ünnepe!
A templom hívogató szava... Ajtaja nyitva áll.
A tojást már festik, s ha még a lány...
Pinokkió a fabábu...
Vásott, komisz gyerek!
Iskolába menni? Nem!
De csavarogni szeret.
Újra itt az advent!
Még pár nap s éjszaka.
Kis falunk temploma mellett
Már áll az adventi sátor.