Pintér Gyula
Avagy álarc mögött
...Testben itt vagyunk,
De lélekben máshol.
Álarc mögött nincs különbség.
Eljött az okos telefon kora!
Ha az ember nem ostoba,
Pörög az ujja az előlapon.
Eltűnik vele az unalom.
Ismét itt van a karácsony!
Pár nap van még hátra.
Sül már a pulyka,
Készül a halászlé.
Itt van advent már közel!
Emberek kiáltják:
Uram, jövel!
Pásztorok mennek az éjszakában.
Jő az advent
Zord idő uralja a tájat!
Hideg van, az ember mit várhat?
Esik az eső, hull a földre.
Könnyezve búcsút int az ősz.
Mindent, mi szép, mi gyönyörű.
Mi nem fájó emlék.
Úgy, de úgy, biz isten, eltennék!
Megmutatnám, ha kell.
Múlik az idő
Jár az óra, jár.
Mégis csak egy helyben áll.
Ősszel visszavisszük,
Tavasszal előre.
Hull a fáról a levél!
Siratja az őszi szél.
Egyet alszunk, s íme, itt a halottak napja,
Az őszi szél fúj, nyár már elment.
Fekete korongok.
Vagy ha úgy tetszik, lemezek.
Szívesen nosztalgiázom veletek.
Neve bakelit vagy vinyl.
Egy csomag kávét kaptam,
Pilvax a neve.
Jutott eszembe róla gondolatok tömege!
Erről nevezetes egy kávéház.
Gondolatok özöne
Gyönyörű a magyar nyelv!
Gyönyörű a nóta!
A torkomban úgy érzem, mintha gombóc volna.
Nótára gyújt Jávor Pál.
Fásult s fáradt emberek.
Köztük a tétlenség ténfereg.
Egykedvű nyugalom ver köztük tanyát.
Így van ez, s így volt évszázadokon át.
Avagy igaz történet
A kiscica beleesett az aknába.
Nyivákolt keservesen az árva.
Mi mást tehettem?
A bajbajutottam megkerestem.
Egy reggel az ajtó üvegén kinéztem!
A szomszédban ott lépdelt a gólya.
De a rom miatt csak félig láttam.
Illetve csak hátulról a fejét.
Az álmok tengerén, hej, rég jártam én!
Ott, hol az élet hajója áll.
Hol a tajtékos hullám nyaldossa a partot.
Hol léptem nyomát a víz rég elmosta már.
Nem térek vissza én soha, soha már,
Csak gondolatban járok az álmok tengerén.
Én ifjú, bohó, vidám legény, testileg idősebb már.