Pintér Gyula
Hirtelen jött zápor után
Felfrissül a táj!
Madarak serege röpköd ide-oda.
Majd végül tovaszáll.
Élt valaha egy ember!
Neve: Hofi Géza.
Nem volt büszke, dologtalan, léha.
Humor volt a mindene.
Szeszélyes Tavasz!
Hát mondd, nem ravasz?
Vagy csak elromlott az idő!
Idén temettük a telet.
Íme, nemsokára - anyák napja!
Pár nap s pár éjszaka.
Sírokat díszíti virágok garmada.
Az élők ajándékot, a holtak virágot.
S gyertyát, koszorút kapnak.
Egy kis történelem, mely igaz volt
Künn az utcán fénylő kandeláberek.
Sűrű cseppekben hull az eső!
Amott íme, fénylő ablakok.
Mögötte már áll a bál.
Grófok, bárók, hercegek, léhűtők egész raja.
Így mulat egykor XV. Lajos királyi udvara!
Itt a tavasz, ámbár ravasz.
Bár a nap melege jólesik,
De még csalóka az idő.
Még a dzseki felfér.
Ott, ahol az élet vize folyik.
Ott még nem jártam!
De elképzelem...
Minden ember ott partra száll.
Nőnap közeleg!
Március nyolc már a küszöbön áll.
Reánk pedig, hogy életet kaptunk,
A hála adása vár...
Az emberi élet, mint a gyufa lángja.
Ég, s íme, ellobban,
A halál a küszöbön vár.
Nem kopog, de betoppan.
Egy önzetlen ember!
Tőle oly sok jót kaptam.
Mily szerény, mily kevés,
Mit néki én adtam.
Avagy álarc mögött
...Testben itt vagyunk,
De lélekben máshol.
Álarc mögött nincs különbség.
Eljött az okos telefon kora!
Ha az ember nem ostoba,
Pörög az ujja az előlapon.
Eltűnik vele az unalom.
Ismét itt van a karácsony!
Pár nap van még hátra.
Sül már a pulyka,
Készül a halászlé.