Piroschka Iréne Geng
Őrzök én egy régi,
megsárgult fényképet,
nagymamámat látom
a szövőszék mellett.
Szívünkben vágy-virágok nyíltak,
szememből öröm-könnyek hulltak,
szerelmed dédelgette szívem,
a világot jelentette nekem.
Szeretetben önzetlenül
szívdobbanás összecsendül,
kéz a kézben utunk járva,
sietősen vagy sétálva,
értem szavad hallgatásban,
egy pillantás-vallomásban.
Reszket a Hold, nagyon sápadt,
a csillagok is mind-mind fáznak,
süvít a szél bősz haraggal,
zúzmarát lehelt a hajnal.
Elhittem neked, hogy van Tündérország,
vannak angyalok és titokhordozó csodák,
Meseországban égig érnek a fakoronák,
és tűztél hajamba egy fénylő napsugarat.
Repül a csend álomszárnyon,
Tél-tündér sétál havas tájon,
zúzmarát lehelt a hajnal
ropogó hó s kemény faggyal.
Farsangkezdet megérkezett,
mondjátok csak, mit terveztek,
beöltöztök maskarába,
s elindultok mulatságba?
Vidám a hangulat,
dínom-dánom, öröm,
a téli gondokat űzzük
álarc és maszk mögül.
Ablak előtt fenyőfa áll,
függönyön át a kertbe kukucskál.
Télapó érkezett csengősszánon,
száll az ének angyalszárnyon:
"ha Pásztor lennél, vagy bölcs,
követnéd te is a csillagot,
eljönnél a jászolhoz ma éjjel,
s találkozol ott Isten szeretetével."...
Elmélázva, fáradt szemmel
búcsúzik búsan december,
ha magával viszi - kényszert -
vígan öleljük Szilvesztert.
Szilveszter közeleg,
úgy szöknek az évek,
a 2020 maszkos és szomorú,
távolságtartó élet.
Fogadjatok el olyannak,
amilyen vagyok,
ropogós tánc helyett
inkább olvasgatok.
Szeretetünnep,
örömkarácsony,
csillogó díszek
az örökzöld ágon,
fenyőillat, fahéj
tölti be a szobát,
angyalok éneke
a csendes éjszakát.
Vastag hótakaró borítja a tájat,
súlyuk alatt meghajolnak a faágak,
decemberi szél süvít,
karácsony jön megint.