Pődör György

Pődör György

Született: 1948. szeptember 24.

Népszerűség: 1471 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Télapó hajdan

Bizony! Hiányzik az a tél,
az a hó-takarta, békés,
hol dunnás föld álomra tér,
s kabátban szuszog a bélés.

Tovább...

Örökszép várakozás

A Nap már nagyon messze ring,
néhol a hópihe kering.
Hegyekben hallgat a fenyves,
lent a fűszál fénylőn nedves.

Tovább...

Csodamadár

Oda az év, vele a nyár,
hideg már a deres határ,
a szél mindet felkavaró,
közeleg a hótakaró.

Tovább...

Ősi karcolatok

Idelent, az ősi fagy nagy telén
mamut bébi zanzásult, egy szegény.
Odafent lomhán jégbolygó suhan,
örököt színlel az időfutam.

Tovább...

10194

Aranyló napfonat

citrin

Szeretnélek simogatni, napsugár,
de csak te tudsz engem, én ezt jól tudom.
Köztünk ott az univerzum, a nagy futár,
így csak révedezek az aranyló fényúton.

Tovább...

Őszi biztató

Még zöld az árok,
szép őszre várok.
Nem ijeszt a drukk,
ha szól a kakukk.

Tovább...

A fügefa árnyéka

"Nehéz dolog hitványabbnak uralma alatt állni."
Démokritosz

Tovább...

Mitológia

Istenek jöttek, istenek mennek,
titkukba burkolóztak a mennyek:
hol lenn a Földön, hol fenn az égen,
múló jelenből lesz majd a "régen".

Tovább...

111156

Évszakról évszakra

Egyszer miénk volt az igazi tavasz,
a klottgatyás, meztéllábas, kis ravasz.
Hol is van már a szilvágyi út pora,
a gyermekmosolyok tejfog-fintora?

Tovább...

Mánták csöndje

Gölnicbánya

Király-hegy patakja még ma is sebes,
- ahol magához öleli a Hernád -
lassan hazát felejt a büszke Szepes,
s ezüsthajat hullat, sóhajt a hegyhát.

Tovább...

Hol is vagy, Milétosz?

Múltjában keresd Milétoszt,
hol élt egykor pár jó görög.
Csak romok, semmi nem örök,
múltat jövő folyton kifoszt.

Tovább...

Hajnali pillanat

A fák még fekete árnyak,
ágak is aludni vágynak,
távol dereng a szürke ég,
szempillája már szűkre ég.

Tovább...

Az ég lazúrköve

lapis lazuli

Őszinteség, szerencse és szerelem,
ég kékjéből tört apró varázsvirág,
a Nap piritjével átszőtt ereken
boldogságot komponálhat a világ.

Tovább...

Bádoggalambok

Az utca túl van a nappal zaján,
lehunyt pillaként zörög a redőny.
Felhőfátylat von a hold, a vén kaján,
s az est eldől a páradús tetőn.

Tovább...

Bányató

A víz alatt rozsdás múlt, iszap-csend.
Felszín lassan tanulja, mi a rend.
Tükrében mosdanak, mint sirályok,
az idővel eltűnő hiányok.

Tovább...

10487

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom