Pődör György

Pődör György

Született: 1948. szeptember 24.

Népszerűség: 917 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Amikor az ókor mába fordult

Hüpátia, az idézet nélküli legenda

Az ostoba halál mindig brutális,
a csőcselék ráadásul utál is,
mert nőként, aki csillagokat faggat,
gyanús, hiába gyönge, kedves alkat.

Tovább...

Zárt templom

Szülőfalum templománál

A vén templomra ráomlik az este,
s árnyékból nő az angyaloknak teste,
Imakönyv bóbiskol az egyik padon,
mellette egy szemüveg törött-vakon.

Tovább...

Határtalanul

Fény-pázsiton kis csillagok,
harmatból van a holdkaréj.

Tovább...

Kis titkok a nyárból

Nincsen az a közel,
mely ne lenne távol,
ha soha nem ölel,
s nem is ad, csak vámol.

Tovább...

Kósza szonett a szeretetről

Kifejezni legszebb beszéd is kevés:
néha a szem sarkában egy röpke fény,
máskor egy kézszorítás, férfi-kemény,
vagy egy váratlan, de forró ölelés.

Tovább...

Banális nyári reggel

Fűszálakon ezüst harmat,
a tegnap, mint a füst hamvad.
Minden gondot álom űz el.
A ma kitörli a könnyet,
mosollyal ébredni könnyebb.
Új nap frissen lobbant tűzzel.

Tovább...

A félelem bolondjai

"Ki rettegést kelt másokban, maga is örök rettegésben él" Claudius Claudiánus

Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyík - reményt takar a kő, a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.

Tovább...

Ringj vele, nyár

Sok most a felhő,
szél gyakran megnő,
hol is az a régi nyár?
Ág törik félbe,
gyümölcse érne,
fonnyadtan nem kérik már!

Tovább...

Értékválság

Minden értékedet magadban hordjad! (Biasz-görög filozófus)

Kiszínezett, apró papírvirágok
az összekacsintó metaforák.
Vázák is hazudnak egy nagy csodát,
lakkok vonnak be minden kis világot

Tovább...

Metamorfózis

A fogalmak itt maguktól élnek.
Hizlalják vélt-valós relációk,
vagy nekifeszülnek földnek, égnek,
mint keresztutakon a stációk.

Tovább...

Akácvirágzás

Ízes a tavasz, már nem az a fruska.
Fehérlik a nyár előtti állapot:
fürtökben lóg az illatos pampucska.
Tövisekhez illat ad varázslatot.

Tovább...

Mindignyár

Üzennek a térítők és sarkkörök,
mérsékelt égövben a nyár nem örök.
Ott fönn magasról hazudik a zenit,
és Munch Sikolyába rejti a zsenit.

Tovább...

A nevetés nélküli ember

Vad sziklákon is nőhet orchidea.
S nem mindegyik hősnek erős a karja.
Ki szépet akar, a jót is akarja,
de hitvány dologból nem lesz idea.

Tovább...

Az erdő nyáron

Vivaldi

Nyári melegben
szellő sem rebben,
nyögve bújna, ha tudna.
Fák lombja bágyad,
hajnali vágyat
feledve csak aludna.

Tovább...

A szerzett ember

A világot nem úgy látjuk, ahogy van, hanem úgy, ahogy mi vagyunk. (Epiktétosz)

Akit nem köt semmi kényszer, az szabad,
de játszani kell, az élet egy szerep.
Rövid vagy hosszú, mindegy, csak szalad,
a Tiéd csupán egy rád bízott szelet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom