Pődör György
Hüpátia, az idézet nélküli legenda
Az ostoba halál mindig brutális,
a csőcselék ráadásul utál is,
mert nőként, aki csillagokat faggat,
gyanús, hiába gyönge, kedves alkat.
Szülőfalum templománál
A vén templomra ráomlik az este,
s árnyékból nő az angyaloknak teste,
Imakönyv bóbiskol az egyik padon,
mellette egy szemüveg törött-vakon.
Nincsen az a közel,
mely ne lenne távol,
ha soha nem ölel,
s nem is ad, csak vámol.
Kifejezni legszebb beszéd is kevés:
néha a szem sarkában egy röpke fény,
máskor egy kézszorítás, férfi-kemény,
vagy egy váratlan, de forró ölelés.
Fűszálakon ezüst harmat,
a tegnap, mint a füst hamvad.
Minden gondot álom űz el.
A ma kitörli a könnyet,
mosollyal ébredni könnyebb.
Új nap frissen lobbant tűzzel.
"Ki rettegést kelt másokban, maga is örök rettegésben él" Claudius Claudiánus
Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyík - reményt takar a kő, a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.
Sok most a felhő,
szél gyakran megnő,
hol is az a régi nyár?
Ág törik félbe,
gyümölcse érne,
fonnyadtan nem kérik már!
Minden értékedet magadban hordjad! (Biasz-görög filozófus)
Kiszínezett, apró papírvirágok
az összekacsintó metaforák.
Vázák is hazudnak egy nagy csodát,
lakkok vonnak be minden kis világot
A fogalmak itt maguktól élnek.
Hizlalják vélt-valós relációk,
vagy nekifeszülnek földnek, égnek,
mint keresztutakon a stációk.
Ízes a tavasz, már nem az a fruska.
Fehérlik a nyár előtti állapot:
fürtökben lóg az illatos pampucska.
Tövisekhez illat ad varázslatot.
Üzennek a térítők és sarkkörök,
mérsékelt égövben a nyár nem örök.
Ott fönn magasról hazudik a zenit,
és Munch Sikolyába rejti a zsenit.
Vad sziklákon is nőhet orchidea.
S nem mindegyik hősnek erős a karja.
Ki szépet akar, a jót is akarja,
de hitvány dologból nem lesz idea.
Vivaldi
Nyári melegben
szellő sem rebben,
nyögve bújna, ha tudna.
Fák lombja bágyad,
hajnali vágyat
feledve csak aludna.
A világot nem úgy látjuk, ahogy van, hanem úgy, ahogy mi vagyunk. (Epiktétosz)
Akit nem köt semmi kényszer, az szabad,
de játszani kell, az élet egy szerep.
Rövid vagy hosszú, mindegy, csak szalad,
a Tiéd csupán egy rád bízott szelet.