Pődör György
Bizony! Hiányzik az a tél,
az a hó-takarta, békés,
hol dunnás föld álomra tér,
s kabátban szuszog a bélés.
A Nap már nagyon messze ring,
néhol a hópihe kering.
Hegyekben hallgat a fenyves,
lent a fűszál fénylőn nedves.
Oda az év, vele a nyár,
hideg már a deres határ,
a szél mindet felkavaró,
közeleg a hótakaró.
Idelent, az ősi fagy nagy telén
mamut bébi zanzásult, egy szegény.
Odafent lomhán jégbolygó suhan,
örököt színlel az időfutam.
citrin
Szeretnélek simogatni, napsugár,
de csak te tudsz engem, én ezt jól tudom.
Köztünk ott az univerzum, a nagy futár,
így csak révedezek az aranyló fényúton.
Még zöld az árok,
szép őszre várok.
Nem ijeszt a drukk,
ha szól a kakukk.
"Nehéz dolog hitványabbnak uralma alatt állni."
Démokritosz
Istenek jöttek, istenek mennek,
titkukba burkolóztak a mennyek:
hol lenn a Földön, hol fenn az égen,
múló jelenből lesz majd a "régen".
Egyszer miénk volt az igazi tavasz,
a klottgatyás, meztéllábas, kis ravasz.
Hol is van már a szilvágyi út pora,
a gyermekmosolyok tejfog-fintora?
Gölnicbánya
Király-hegy patakja még ma is sebes,
- ahol magához öleli a Hernád -
lassan hazát felejt a büszke Szepes,
s ezüsthajat hullat, sóhajt a hegyhát.
Múltjában keresd Milétoszt,
hol élt egykor pár jó görög.
Csak romok, semmi nem örök,
múltat jövő folyton kifoszt.
A fák még fekete árnyak,
ágak is aludni vágynak,
távol dereng a szürke ég,
szempillája már szűkre ég.
lapis lazuli
Őszinteség, szerencse és szerelem,
ég kékjéből tört apró varázsvirág,
a Nap piritjével átszőtt ereken
boldogságot komponálhat a világ.
Az utca túl van a nappal zaján,
lehunyt pillaként zörög a redőny.
Felhőfátylat von a hold, a vén kaján,
s az est eldől a páradús tetőn.