Pogány Adrienn
Anya, mondd meg, milyen három évesnek lenni?
Ilyen kicsinek miért kell óvodába menni?
Amikor én még kislány voltam,
Játéki baba volt a társam,
Síró babáról álmodoztam,
Akit dédelgetek, szerethetek...
Nem tudom ki vagyok,
S nem tudom mikor halok,
Nem tudom miért vagyok,
S nem tudom kiért halok,
Nem tudom miből lettem...
Ne rejtőzz el, látni akarlak,
Ne titkold el, mik belőled áradnak.
Vezettél engem, utat mutattál,
Mikor álmodtam, velem álmodtál.
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
Nem tudom, meddig bírja még szívem,
Árulkodó szempár néz a tükörbe,
A percek robognak a Végtelenbe.
Egyedül vagyok, távol mindenkitől,
Gyötör a magány, s félek minden érzéstől.
Te seb vagy nekem, egy seb,
Csontomig hatoló fájdalom.
Nagyobb vagy, mélyebb, mint egy zseb,
Megszűnni nem akarva fájsz nagyon.