Pogány Géza

Született: 1980. április 25.

Népszerűség: 21 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Gyermeksírás

Olyan sok szeretet volt ebben a házban...

Tovább...

Angyali teremtmények

Mondd, ki törli el a könnyeket szemeidből,
lelked gyöngyöző izzadtságát arcodon,
ki ragadja majd ki remegő kezeidből,
azt a szert, mi látszólag segít harcodon.

Tovább...

Csendesen

A megfáradt szavak most pihenni térnek,
lágyan, csenden amint lelkemhez érnek....

Tovább...

Őszi éjszakák

Csitt te gyermek! Csak hallgasd csendben,
amint a szőlő bokrot vadul rázza a kertben,
rozsdás kürtjét fújja s lassan közeleg a tél,
csak hallgasd csendben, játszik az őszi szél.

Tovább...

Árnyak sötét kavalkádja

Újra csöndes mind, nem csörren,
benn nem motoszkál senki már,
néhány csepp könny elcsöppen,
bolond lelkem még hazavár...

Tovább...

Idegen

Az idő nyugszik a vállamon,
testemet lassan teljesen átadom,
hideg kúszik fel a hátamon,
fokozatosan enyhül, szűnik a fájdalom.

Tovább...

Elmosódó képek

Egy asszony arcát látom ha behunyom szemem,
talán anyu az, mintha szólna valamit, majd elfordul...
Olyan régen volt, szeretnék de nem emlékezem,
elmosódó képek a fejemben napról napra eltorzul.

Tovább...

Kis asszonyom ne sírj!

Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
bánattal telten levelet nekem ne írj, befejezetlen.
Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
az ének én vagyok számodra, én rólad énekeltem.

Tovább...

Olykor

Olykor, mikor vállamat nyomja az élet súlya, a világ gondja,
mikor kezem senki nem fogja, el senki nem mondja:
Miért ilyen az élet? Álmainkat a hétköznapok zúzzák szét,
monoton, tejfehér ködfátyollal borított, ketrecbe zárt lét.

Tovább...

Tél

Szűnni nem akaró, fagyos szél kósza pelyheket hint,
leesett az első hó, tél van már megint.
Zimankós ködfátyolba burkolózva érkezik a hajnal,
néha-néha gyéren előtörő napsugarak küzdenek a faggyal.

Tovább...

Emlékeid rólam

Amikor utoljára láttalak egy üres szobában álltunk,
közepén egy kerek asztal, csendben az ügyvédre vártunk.
Késett, és mi hosszú perceken át nem szóltunk,
csak néztük egymást. Így talán soha nem voltunk.

Tovább...

Világvége után...

Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.

Tovább...

Hétköznapi csodák

Hajlamosak vagyunk elsiklani a dolgok felett vakon,
a hatalmas isteni csodára várva harsogva nagy szavakon,
méltatva szentségét ha valami megfoghatatlant látunk,
valami olyant, melyet magunkba nézve nem találtunk.

Tovább...

Az utca hírmondója

Hétköznapjait a város sűrű forgatagában élte,
napi információit begyűjtve egy kapott hírt folytatott,
kicsit hozzá tett mindig valamit, amint mesélte,
hosszú, görbe ujjai között állandóan ecsetet forgatott.

Tovább...

A gyönyör rezidenciája

Történet egy lányról ki nagy kanállal habzsolta az életet,
egy fiúról ki csak megpróbálta megélni a nehéz éveket,
és egy érzelemről ami már nem egyszer bizonyította joggal,
időtlen örökkévalósága miatt hiszünk benne jó okkal.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom