Polonyi József
Ennyi és még ma is tanulok.
Elrepült hát hatvanhét,
Életemben volt sok szép,
Fordulatos, hosszú év,
Erről írtam versikét.
A már elment édesanyák emlékére.
Elmentek Ők, és nem jönnek vissza.
Hiába sírunk, nem hozza vissza
Édesanyánkat, és mégis fogja kezünk.
Ki szerethetne jobban?
"Öcsém, facsiga, dugd az orrod a csacsiba!"
Mondta Drága Édesanyám, s indultunk a lagziba.
Megfürdetett, megetetett,
Tollasbálba lefektetett.
Még mindig fáj.
Ma 8 éve, hogy itt hagyott,
És én mégis itt vagyok.
Még tombol a koronavírus
"Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam."
Nem akart hervadni,
De szerettem locsolni!
De jó is volt
Eljött hát a húsvéthétfő,
Leányokat fröcskölendő!
Öltözz ki, mint neved napján,
A sok szép lány bámuljon ám.
Előszó
Elkészült a vers is, elég jók a rímek.
Tiszteljél meg azzal, adjál neki "Címet"!
Bízz magadban!
Jó a reggel, indulsz újra,
Ezt a hetet is elbírja
Vállad, szíved, lelked erős,
Nem kis gyenge, tönkremenős!
Szeresd a mást! Majd visszakapod azt,
Felülről mindig van, ki utat mutat.
Vezet, s ha baj van, jönnek segíteni.
Nem maradsz egyedül, nem tudsz veszíteni!
Hát valahogy így kéne!
Este van már, de az ég alja még lángol,
A hőség még itt van, a fény csak pislákol,
Bőrömre fröcskölöm e hűs víz cseppjeit.
Lelkem a kellemmel, a hűssel, megtelik.
Nőnapra (mely sokunknál, higgyétek, mindennap)
A Bolondos Angyalföldi,
Ki az ünnepet nem szereti,
Ha azt előírják neki!
Sok jót kívánok most néktek!
Nagyon boldog nőnapot kívánok minden hölgynek!
Egynapostól a szépkorúig annak, kik velünk élnek!
Legyetek mindig boldogok, s ha a gyerekek felnőnek,
Nyugtával dicsérd a napot s örülj a köszöntőnek,
Szeretünk benneteket mind, még ha nem is úgy tűnik néha,
De hát a férfinép ilyen bizony, bizony van, hogy léha.
Egy büszke, 53-as kézis Barátom emlékére
Elmentél most,
De szívünkben itt vagy.
Mégis úgy tűnik,
Örökre itt hagy,
De nem Böbe dobja a labdát,
S várja a tapsot
Fent az égi pályán.
Nagyon hiányzol, Barátom, a Mennyben!
Elmentél, és nem jössz vissza.
Találkánk lesz újra, mintha
El se váltunk volna akkor,
Újra leszünk egy anyagból,
Egy szív, más mi, ami kéne?
Utadon járj!
Jó éjszakát, kedveseim!
Az éjszaka rejtelmeit
Átalszom ma, nem úgy, mint régen.
Azon a mesebeli éjen,
Mikor a drága, ki párom lett.