Polonyi József
Míg Anyum ölel, baj nem lehet!
Gondolja, s jól a pici gyerek.
Hisz ki vigyáz jobban reád,
Mint a legdrágább, a földön szülő anyád.
Ködös, nyirkos ez a reggel,
De két kutyus szeretettel
Veszi körül a lelkemet,
Így hát most már én is kelek.
Ő a szomszéd kutyajány volt...
Rózsabimbó, Ő kutyakislány,
Nem szenved, mert mennybe ment már.
Anita és Szilárd! - Elment,
Szívét hagyta nektek. Felment.
Nagyon boldog nőnapot kívánok minden hölgynek!
Egynapostól a szépkorúig annak, kik velünk élnek!
Legyetek mindig boldogok, s ha a gyerekek felnőnek,
Nyugtával dicsérd a napot s örülj a köszöntőnek,
Szeretünk benneteket mind, még ha nem is úgy tűnik néha,
De hát a férfinép ilyen bizony, bizony van, hogy léha.
Ahány elmegy, mindig fáj...
A kutyák mind a mennybe mennek!
Hisz mindig csak jókat tesznek.
Szeretnek és elviselnek,
Így hát mindig veled lesznek!
Nyolc éve már, de a folyó most is ott,
Hogy imádom őt, az nem titok,
A Dunám maga az őserő.
Mindent elvesz vagy jótevő,
Cseveg veled, és felesel.
Elment
Tizenegy éve, hogy elment a párom,
A vele töltött időt bizony nem sajnálom.
38 évet, mit mellette élhettem,
El nem cserélném azt, annyira szerettem.
Már ne bántsa!
Összefogást, barátságot,
Jószomszédi biztonságot,
Szép beszédet, sose sértőt,
Üdvözlégyet, magyar féltőt!
Két kutya, aki egy pár volt,
Így szépnek látta a világot.
Szerették ők egymást s minket,
Ahogy mi is őket s mindent,
Amit együtt éltünk,
Szeretni sosem henyéltünk.
Egy egyiptomi játék margójára
Újonc vagy, de nem kopasz,
Elmés biz`, de nem ravasz,
Katona, de nem baka,
A sereg tábornoka,
Értékes és szép topáz.
Zeuszom...
Zeusz pihen, sokat fáradt,
Te mennyire szereted a kutyádat,
Megérdemled, hogy övé legyél,
Hogy együtt levegőt vegyél?
Megállék egy rebbenetre,
Visszanézek az életemre,
Nem volt könnyű, de szerettek,
Értem mindig a tűzbe mentek.
Egy büszke, 53-as kézis Barátom emlékére
Elmentél most,
De szívünkben itt vagy.
Mégis úgy tűnik,
Örökre itt hagy,
De nem Böbe dobja a labdát,
S várja a tapsot
Fent az égi pályán.
Nagyon hiányzol, Barátom, a Mennyben!
Elmentél, és nem jössz vissza.
Találkánk lesz újra, mintha
El se váltunk volna akkor,
Újra leszünk egy anyagból,
Egy szív, más mi, ami kéne?