Poór Edit
Uram, hálát adok azért,
hogy életre hívtál szereteteddel,
irgalmaddal és kegyelmeddel.
A lelki fejlődésemet emelni, tökéletesíteni.
Álmodom egy szép bálról
Fehér, csipkés ruhában,
A keringőt táncolom
Kecsesen s fiatalon.
Tekinteted fókusza előtt,
Mikor elhomályosodik a föld,
Szemeid az égre emelve,
Menny világa nyílik meg előtted.
Az óévtől búcsúzunk,
Most magunk mögött hagyjuk.
Az újévnek küszöbén
Szívünkben hit s remény kél.
A szellemi tűz világít,
A szellemi tűz lelkesít,
Mely egy fényforrásból ered,
Nélküle sötétség lenne.
Légy készen, várj az Úrra,
Várd, hiszen Ő közel van!
Kísérő angyalszárnyak
Már mellettünk suhannak!
Uram, tölts be egészen,
Fényed a szívemen át
A lelkemig elérjen,
Hozzá sötétség ne férjen.
Élt egyszer egy anyóka,
Kinek volt nagy tanyája,
Ültetett sok káposztát,
Ebből tartotta magát.
Advent első vasárnapja,
Első gyertya lángja lobban.
Kicsi angyalok suhannak,
Ezüst szárnyaik csillognak.
Álomfejtés régóta létezik,
Régen az álmodó elment
Paphoz, varázslóhoz, asztrológushoz,
Éppen a kornak megfelelő
Sohasem a bánat töri össze
A szívet, hanem a félelem,
Hogy nem tudjuk elviselni
A szenvedést és fájdalmakat.
Talán a sors keze volt,
Hogy egymásra találtunk.
A lángoló szerelmünk
Nekünk nyugtot nem hagyott.
Kik már felhők felett éltek,
S angyalok szférájában jártok,
Akiket nem láttunk már régen,
E napon emlékezünk rátok.
Az emberek célja boldogság,
Egy életen keresztül hajszolja,
Ezért eped s fárad oly sokat,
Ki tudja elégíteni vágyát.