Poór Edit
Jézus már közeledett Jeruzsálemhez,
Mikor az olajfák hegyéhez érkeztek,
Két tanítványt előreküldött a faluba,
Találnak ott egy szamarat megkötve
A harmadik nap reggelén
Kelőnap első sugarával
Már bearanyozta a földet.
Hirtelen nagy földrengés támadt.
Jézust nagytanács elé vitték,
Ahol összegyűltek a vének,
Valamint az írástudók is.
Kihallgatása következett.
A Mester és tanítványai
Kimentek az olajfák hegyére.
Egyszer Jézus így szólt hozzájuk:
Mind elhagytok engem ma éjjel.
Közelgett a páska ünnepe,
Jézus a tanítványaival
Akarta ezt együtt tölteni.
Szólt Péternek és Jánosnak
Büszkeségem TE vagy nekem,
Büszke vagyok reád, kedvesem.
Fénylő, kék szemednek rabja lettem,
Tiszta gyémánt csillog két szemedben.
Itt élek e szép földi világban,
Elindul lelkem a szellemvilágba.
Látom földünket ragyogó kékben,
Aranyháló védelmezi a térben.
Élted életed, mint mindenki más,
Megérted sűrű karmáddal a tapasztalást.
Kinyílt előtted a kozmikus világ,
Tudtad, innentől fény útja vár reád.
Látóhatár mezején nézd, ahogy felkel a Nap,
Arany sugarával áttöri a hajnalt.
Az Univerzum legcsodásabb
Bolygója e gyönyörű Földünk.
Fentről kék s zöld színben pompázó,
Arany fénysugara szikrázó.
A hűséged elfogadom,
Míg élek, a hűséget megtartom,
Lelkünk egységét örökre vállalom.
Őszbe fordult, elmúlt a nyár,
Hajam is deres, őszül már.
Elmúltak az évek,
Magányomnak vége.
Jézus ifjúkora
Rövid idő után elhagyta Athént,
És megérkezett Egyiptom földjére.
Elihut és Salmét kereste fel,
Édesanyját tanították ők ketten.
Drága szívszerelmem,
Csodálatos párom vagy nekem.
Életem legboldogabb Teveled,
Soha senki így nem szeretett.
Lelkemben épp a csend honolt,
Életemre alkony borult.
Egy napon oly váratlanul
Érzelmed szívemen dobolt.