Poór Edit
Az idő kereke forog,
S az évnek homokóráján
Gyorsan peregnek a napok,
Ám megáll egy pillanatra,
Mert itt a születésnapod.
Élt egyszer egy Jób nevű ember,
Egyenes és feddhetetlen.
Hét fia, három lánya született,
Voltak állatai ezer számra.
Élt egyszer egy próféta, Jónás,
Neki az Úr megparancsolta,
Menjen Ninive városába,
Figyelmeztesse a népet.
Köszön hűvös, őszi szél,
A fákon sárgult falevél.
Felhőkön áttör a napfény,
S Földre árasztja melegét.
Isten Igéje növekedett,
Tanítványok száma sokasodott.
István telve kegyelemmel,
A Szentléleknek erejével
Nebukadneccar felfuvalkodott,
Száműzték, letaszították a trónról.
Fia, Belsaccár lett helyette,
Magát Isten fölé helyezte.
Sárguló levél a fán,
Búcsút intett már a nyár,
Égen szürke felhő jár,
Sűrű eső hull alá.
Háromezer hívő gyűlt össze,
Hogy hallgassa az apostolokat.
Megtanulták tőlük, hogyan kell
Élni az Úr Jézus szolgáinak.
Nebukadneccar király elrendelte
az udvari főemberének:
Izrael nemes ifjai közül
párat írástudásra neveljenek.
Advent vasárnapjain
négy gyertyának lángjai
sorban fel-fellobbannak,
ünnepe jön karácsonynak.
A világ göröngyös útján
Hív sok kecsegtető bazár.
Megtéveszt, álomba ringat,
Később unottan továbbáll.
Jézus látott egy embert, ki a vámnál ült,
Máténak hívták, és kérte, kövess engem.
Elhagyott mindent, felkelt és követte Őt,
Jézusnak nagy vendégséget készített.
Ezékiel látomása
az Úr lelke által szólt,
kivitte síkság közepére,
száraz csontok hevertek szerte.
Az égnek sok madara
Oly szabadon szárnyalhat,
Nincsen Földi rablánca,
Fák lombja a tanyája.
Alkony ül a temetőre,
Fellobban a gyertyák fénye.
Sírokon virágfüzérek,
S az imák szállnak csendesen,
Átsuhannak az éteren.
E nap a lelkek ünnepe.