Poór Edit
Olykor-olykor álmomban
Feltűnök egy világban.
Áradó fény tündököl,
Lelkem mindig megörül.
Megrendülőben a természet világa,
Több a rossz, mint a jó a föld világában.
Sok a bűn elmúlt évezredek alatt,
Felgyülemlett gonoszság világra hat.
Nézem a szép kéklő eget,
Tovaúszó kis felhőket.
Elmerengek régmúltamon,
Rohannak az évek, bizony.
Pályaudvar nyüzsgő forgatagában
Vágyakozva fonódtak karjaink egymásba.
Hunyd be szemed, láss csodát,
Eléd tárul egy pompázó világ.
Fényörvény emeli lelked magasba,
Megállsz gyönyörködni egyik szférában.
Életem alkonyán találkoztam veled,
Sors úgy alakította életem s életed.
Lenyugvó nap fénye szikrázik a fák közt,
Szerelmünk lángjai beragyogják életünk.
Csendesen, meghatódva ballagunk,
Stációknál imádkozva meg-megállunk.
Megnyílik az ég, látomásban ott vagyok,
Jézus, Mária vezetik a bűnbánó zarándokot.
Életünk boldogulása
E földi világban
Szellemi törvények betartása.
Törekvés a tökéletesedésre,
Abszolút jó érvényesülésére.
Isten útján haladva,
Szellemi törvényeket betartva,
Hitünk legyen erős szikla,
Szívünkben béke, harmónia.
Minden élet célja
A fejlődés fokozata.
Bűn - büntetlenül nem maradhat,
Utunk csak előre haladhat.
Muszáj elengedni a múltat,
Fájó könnyeket, nehéz időszakunkat.
Fogadni kell az áldott újat,
Építeni, megélni boldogságunkat.
Én vissza sosem nézek,
Mindig csak előre lépek.
Harcolsz velem szabadságodért,
Vagy maradsz fogvatartottként.
Túl az Óperencián
Élt egy gonosz varázsló.
Föld mélyén, barlangjában
Sok kis üres cella volt.
Látomás templom felszenteléséről
Mesés templom előtt állok,
Harangok megszólalására várok.
A két torony égig emelkedik,
Csodálatos barokk stílusa környezetbe illik.