Poór Edit
Özvegyen maradt két fiával
Egy asszony, nehéz idők jártak.
Szólt Elizeus prófétának,
A segítséget tőle várta.
Jézus felment Jeruzsálembe,
Mert ünnepük volt a zsidóknak.
A Juhkapunál van egy tó,
Amely öt csarnokra oszlik el.
Jézus Galileába tartott,
Át kellett menni Samárián.
Sikárnak nevezett városba
Érkezett tanítványaival.
Az Úr vezeti kezem,
S tollam ereje hitem,
Angyal suhan a térben,
Szárnya lelkemen pihen.
Akháb király már hitt Illésnek,
Engedelmeskedett kérésének,
Az összes hamis prófétáját
Gyűjtse össze Kármel-hegy lábánál.
Elcsendesedik minden,
Éjszaka sötétjében
Csillagok tiszta fénye
Az eget tartja ébren.
Jézus visszatért Názáretbe,
Szombaton a zsinagógába ment.
Felolvasásra jelentkezett,
Ézsiás könyvét adták neki.
Akháb király elment Nábothoz,
Kérte, adja neki szőlőjét,
Nábot nem adta örökségét,
Akháb hazament haragosan.
Múlik a tél, búcsúzik,
Hóangyala távozik.
Ébred tavasz tündére,
Simogat lágy szellője.
János megfeddte Heródest,
Mikor hintóval arra ment.
Elkövetett tetteiért,
A sok gonoszságaiért.
Egyszer Izrael törzse felett
igen rossz király uralkodott.
Akháb volt a fejedelem neve,
Jezabelt feleségül vette.
A fájó könnyek hullanak
Mindazokért, kik itt hagytak,
Földi élet világából
Sokan hirtelen távoztak.
Dávidnak királyi székébe
Salamon ült Atyja helyére.
Megjelent álmában az Isten,
Kérdezte őt, mit adjak néked?