Pósán Ferenc

Pósán Ferenc

Született: 1993. szeptember 11.

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mohón kapkodva képedet

Nappalok és éjjelek
nem múlnak úgy el,
hogy mohón ne kapkodnám
magamhoz képedet.

Tovább...

Halálom gyümölcse az élet

Sápadt kóróként vidáman mosolygok,
ó élet, benned vagyok elfojtva,
kiben sosem csalódok.
Megsimogatsz, megnevettetsz,
csakhogy ne érezd lélegzetemet,
míg rút koponyámból eperfát növesztesz.

Tovább...

Minden csak képzelet

Kaparok utánad, te porban
elhullajtott rózsa. Ó Róza,
minden más e korban,
az illatod, az ajkad csókja.
Minden csak képzelet.

Tovább...

Megőrültem

Megmaradt, mi elragadt,
ezüstös saskarom,
mélyre szántó alkalom.
Csupán búcsút nem mondhattam,
nem ejthettem ki ajkamon,
minden más hiábavaló borzalom.

Tovább...

Az álmokért

Halált hoznak a másodpercek.
Álmok halálát, kik hálát nem mondhattak
a létezésnek. A fűnek, a földnek, a levegőnek.

Tovább...

Sohasem, sohasem...

Ezer álmos éjszaka
álmatlanul, váratlanul
tér haza. Ömlik mögötte
sötétség, nyomában...

Tovább...

Talán messze innen, máshol... a válasz az lesz, hogy "igen"

Haladunk... mindannyian egy olyan
úton utazunk, ahol nincsenek jelzések.
Csak magasra emelt, megélt életek,
s eltemetett, mély völgyű létezések.

Tovább...

Elhűlve

Fagyott föld, hideg korong.
Forog és forog naptalan.
Elhűlve elhagyott. És így
jégszoborrá kovácsolva
szürke lélegzet lett belőlem,
s mindazokból, kik körülöttem
vannak... mind megfagytak.

Tovább...

A költők sorsa

Valóság nélküli való, te elrabló!
Közönyt festesz az utcán elviharzott
emberek arcára. Én meg, míg alattad
szenvedek, rám taposnak. Rám ők...

Tovább...

Örömzengő

Szépen csordul a tollból a tinta.
Múlón kivirágozva feltárul,
mi vagyok. Örömöm a bánat esőjén
ázva kapott szárnyra, mellyel hozzád
fordulok. Kemény kősziklaszobor, igen,
a vígság csarnokában mosolyom
büszkén ragyog. Elvetemült
bátorsággal, ahogy az égbolt fekete...

Tovább...

Elmém álma

Bábozó öregúr,
mit kapargat
azon a lapon?
E napon, szinte
vakon, vicsorítva.

Tovább...

Varázsolj

Mi kell a varázslathoz?
Görbe lapokon görbe betűk
örömet adnak a bánathoz.
Fekete pálca egy polcon,
ha elveszem onnan, mi marad?

Tovább...

Íme "itt van az ősz, itt van újra"

Fekete napon, fekete erdő mélyén,
egymásnak felelnek a sötéten izzó,
árnyékban remegő, magányosan
társaikba kapaszkodó utolsó levelek.

Tovább...

Valakinek, egy mosolyért cserébe

Hűs napok, mivé lennék nélkületek?
Kelletek,
mert nélkületek nem élhetek. Elvész a lélek,
ha fáradságban izzik és nem érez...

Tovább...

Egyszer kilépek, itt hagylak

Egyszer kilépek, itt hagylak,
te bús koron magára hagyott világ....

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom