Pozsgai Viola

Született: 1975. augusztus 20.

Népszerűség: 67 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A nyár az csak ránk tör hirtelen

A nyár az csak ránk tör hirtelen,
átperzsel erdőkön, szirteken,
ő számára nincsen kegyelem,
olyan, mint az igaz szerelem.

Tovább...

Néha csak esik

Néha csak esik szüntelen,
várja, hogy lelked bűntelen,
felhő-fehér köddé mossa,
s közben füledbe sugdossa,
hogy ami volt, már elúszott,
de téged mégis behúzott
magával a sötét lyukba,
hogy ott kapaszkodj a múltba.

Tovább...

1126

Hallgatózó

Csendes az öröm, ordít a bánat,
zajos a bűnöd, suttog a vágyad.

Tovább...

1425

Te nyeled

Leszek a mérged, leszek a haragod,
izzó parazsad, füstölgő alakod.

Tovább...

Voltam, vagyok, leszek

Voltam szélnek játéka,
kidőlt fának árnyéka,
eső utolsó cseppje,
falu legszegényebbje.

Tovább...

Pillangó

Érezted, hogy nézlek,
maradj még úgy, kérlek,
már majdnem elérlek,
örüljél a kéznek,
legyen ez a fészek,
most érzem, hogy élek,
elragadtál végleg,
tőled lettem részeg...

Tovább...

Ennyi

Néha csak a lábad akar menni,
mert a szíved máshol akar lenni,
és ha már nem visz előre semmi,
akkor muszáj lesz valamit tenni.

Tovább...

1216

Csak egy

Csak egy pillanat, mi megragadt,
csak egy mozdulat, mi megfogott,
csak egy égbolt, ami meghasadt,
csak egy emlék, ami megkopott.

Tovább...

1418

Kendőbe kötve

Csillagok közt éltem
boldogan és tétlen,
áldott angyallétben,
maga volt az éden.

Tovább...

1424

Csend legyen

Hív a csend, bújj hozzá közel,
hatalmas karjával ölel,
megvéd a káosztól, zajtól,
megóv az átkoktól, bajtól,
válaszol minden kérdésre,
bókot hint gúnyra, sértésre,
oldja haragot, félelmet...

Tovább...

Kósza gondolat

Széllel száll a gondolat,
letépi a gombokat,
szirmot szór a hajakba,
megfürdik a patakban,
szavakat súg fülekbe,
befér minden üregbe,
utazik az időben...

Tovább...

926

Jöhet bármi

Itt a szemem, lássál vele,
magadba is nézzél bele,
honnan jöttél, hova tartasz,
mondd, ennyire miért hajtasz?

Tovább...

1629

Új év

Új év,

régi élet,
nem ért véget...

Tovább...

Őszi üzenet

Lehullott az első levél,
varjúpár az őszről beszél,
jut még nekik nagyobb falat,
mikor kitépik a nyarat,
meleget őrző szívemből,
s zöldellő, kéklő színekből
vöröset, sárgát varázsol,
maradék termést harácsol.

Tovább...

Mesél a felhő

Mesél a felhő a máról,
az égbe daloló fákról,
lepkékbe boruló tájról,
a csókot raboló szádról.

Tovább...

1222

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom