R. Nia
az erdő hallja hangomat
ha belépek ő elhallgat
mezítláb ha lépkedek
csendes ázott levelek
szívják be a talpam neszét
ha egy sóhajt lehelek
az odú sötéten fülel
az erdőben ha elveszek...
Simogasd le a lelkemről a múltat!
Göndör fürtjeimet ujjaidra tekerve
Csavarozd át a diszfunkcionalitást!