Rábai Alexandra
Elmélkedés születésnap előtt
Maholnap perdül a naptár lapja,
a rokonságot biztos meghatja,
hogy tortámon újra gyertyák égnek,
huszonnyolc viaszcseppes élet.
Húsz éve, de lehet több is, kezdődött e történet,
Kislánykorunk emlékei ihlették a mesémet.
Két éve már, hogy tavasz idején
Élénkzöld levél pattant egy csemetén,
S a bodza illatos kabátba öltözött,
Mikor házunkba új lakó költözött.
Jól látod, itt aludtam az asztalon,
kicsit fáj a nyakam tőle,
a lábam nagyon pőre,
"Zoknit húzz!" - szólt Salamon.
Apu emlékére
A piros kávésbögre üresen áll a polcon,
az elfogadást rég gyakorlom,
miközben halkan
a hintaszék öreg fája pattan.
Földön húzza hókristály ruháját, csendben jön,
Maga elé porcukrot hint, s belefúj lágyan,
Március elején könnyes szemmel elköszön,
Hóvirág nézi magát egy apró pocsolyában.
Zsebembe túrok aprót keresve,
vár a sofőr, sietve pillant kezemre,
zúgó tömeg tol előre,
mennyibe kerül csak egy főre?
Álomszagú szobában szuszogott mellettem,
Párnának kellettem,
S most mélyen alszik a test és elme,
Önmagából kikelve,
Égi magasokban jár,
Vagy éppen vonatra száll,
S füttyszóra int búcsút nekem,
Apró csókot markol kezem...
Egyedül állva a tömegben,
Dalt keresve a szövegben,
Várva, hogy szóljon a húr,
Kristálytiszta fénylő azúr.
Könyvtárszagú nappaliban ült,
Kezét támasztotta kopott karfán,
Aggastyán macska feküdt balján,
S a falióra ütemes csendet szült.
Tavasz hétfőjén, plusz nyolc fokban, halkan,
Teát szürcsölve életünkön merengtem,
Kanapén ülve mosógépet hallgattam,
S dúdoltam magamban, húsz hónapos szerelmem.
...Fáradt, bágyadt szemek díszcsomagolásukat kibontják,
Kusza sorok között bölcs elmeelemzések teremnek,
S a tollforgató neuronos ihleteit kimossák.
Afrikában, mocsár szélén
Éldegélt egy állat békén.
Hátán itt-ott puha moha,
Gondja neki nem volt soha.