Ratting Fanni

Született: 1998. október 13.

Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Furcsa játék

Válaszút küszöbére érkeztünk,
Ez lesz tán a mi végleges vesztünk,
Időnk ilyen sebesen nem fogyna,
Ha nem sohát mondok, hanem, hogy ma.

Tovább...

Újra

Újra beköszönt a fagy,
Elbúcsúzom, Kedvesem,
Úgy szerettelek, avagy
Hiányod oly keserves.

Tovább...

Utoljára

Tudod te, hogy mi a történetünk?
Csak egy lerágott csont, semmi egyéb.

Tovább...

Szonett XXIII

Elidőzöm még az Ősz rejtekében,
Ebben a kis házban, kis ablakokkal,
Melynek oly hatalmas az üressége,
Mint rút szívemben minden alkalommal
E keserédes kín, ha rád gondolok.

Tovább...

Kőbe vésett szerelem

Éjjel nyíló rózsa voltál,
És reggel nyugvó nap nekem,
Tündöklőbb bármelyik holdnál,
Nyitva tartottad két szemem.

Tovább...

Szonett

XXII

Ahogy beletúr barna hajába,
Újra érzem a Tavasz illatát,
És azt, hogy nem születtem hiába,
Még, ha időnként üldöz is magány,
Mert együtt fakasztott rügyet szívünk,
S lelketlen távolság hoz hervadást,
De a Tél nem hagyta, hogy veszítsünk...

Tovább...

Tremor

Kezem szívem ritmusára remeg,
Tudom, testem is épp olyan beteg,
Mint fejemben a mű gondolatok,
Melyekbe nap mint nap belehalok.

Tovább...

Szonett

XX.

Kábaságon át nézem, hogy alkonyul,
Hallatszik, ahogy szívem összeszorul,
És minden halott hibám rátornyosul.

Tovább...

Szonett XVIII

Tudom jól, hogy szíved a rozsdás lakat,
És a kulcs minden egyes szavam, tettem,
Csak előbb le kell rombolnom a falat,
S e kérdés kínoz, hogy benned vagy bennem.

Tovább...

Ébredés

Mára fehér minden zavaros álom,
Melyben a hollószínű éj a párod,
Míg a felkelő napot olykor bánod,
E gondolat egyben szélcsend és zátony.

Tovább...

Nem vagyunk...

Nem vagyunk egymásnak, csak rozoga bitók,
Bőszült szívű, minden szentet megtagadók.
Hallja, látja bárki, hogy feltámadt a szél?
Az ember süket és vak, míg boldogan él.

Tovább...

Egy napra

Ma egy cseresznyefát láttam,
Gyermekkorom újraéltem,
De hamis kép előtt álltam,
És mégis valósnak véltem.

Tovább...

Reménybe burkolva

Az én szívem volt gyomos kert,
Éltem pedig a búbánat,
Hittem, mindenki haszont les,
Sötét lelkemben gyúlt fáklya,
Hiszen beférkőztél ide,
Mint kinek saját tanyája,
Mély vágásból lett, beforrt seb,
S izzik hajnalfény parázsa.

Tovább...

Feltámadás

Úgy szálltál szívembe, mint fehér köd
Vihar által megtépázott tájra.

Tovább...

Tavasz

Tátongott szívemben az űr,
Elmém napról napra csak tűrt.
Jöttél, Kedvesem,
Mint a tavasz fagyos földre,
Majd virágok nyíltak körbe,
És napsugarak jeget törtek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom