Ratting Fanni

Született: 1998. október 13.

Népszerűség: 27 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ópium

Szelíd lényed zajától zúg a fejem,
Izeg-mozog benne a gondolatod,
Mert eszmévé váltál pőre szívemben,
Minek melegét egyedül Te adod.

Tovább...

Szonett

XXIX

Nem tudom, végre van-e értelme
Ennek a pár hirtelen jött sornak,
Vagy úgy az egész kósza életnek,
De talán lehet ez egy új korszak,
Miben hullámozva, de partot ér
Lelkemnek e kicsiny kívánsága,
S nem merül el, mint ahogy sok-sok év...

Tovább...

XXVIII. szonett

Minden út szabad, de melyik járható?
Kitaposott vagy frissen aszfaltozott?

Tovább...

Szonett

XXVII.

Hűvös éjszaka ágán ül a magány,
Egyetlen csillag van most az égbolton,
Amelynek fénye olyannyira parány,
Hogy nem is látni másik fát és bokrot.

Tovább...

Űzött vad

Üresség. De nem az a jó fajta.
Keserű, mint kávénak a zacca.
Elvette tőlem a félelmet is,
Pedig azzal voltam telis-teli.
Éreznék valamit, bármit ezen
Kívül, ami nem ilyen elvtelen.

Tovább...

Félig szeretsz

Ne keress, hiszen nem vártál,
Mikor ott voltam, nem láttál!
Ne áltass, hiszen tudod jól,
Hánynom kell a hazugoktól!

Tovább...

Mama

Egyik nap voltunk Téged meglátogatni,
S nélküled a házban idegenként álltunk,
Nem tudom, hol jársz most, csak azt, hogy nem vagy itt,
Hiszen egyedül csak a csendet találtuk.

Tovább...

Szíved ablakán

Nagy szívednek kicsiny ablakán
Lestem, miként vagyok kabalád,
És ezt megőrizni akarván
Nem kértem kettőnknek balladát.

Tovább...

Látogatás

Minden a helyén volt. Csak köszönni jöttél,
Hogy felbolygasd újra lelkemnek a rendjét.
Nem bírta el hiányod súlyát a kötél,
S most itt hever szívem a padló közepén.

Tovább...

Furcsa játék

Válaszút küszöbére érkeztünk,
Ez lesz tán a mi végleges vesztünk,
Időnk ilyen sebesen nem fogyna,
Ha nem sohát mondok, hanem, hogy ma.

Tovább...

Újra

Újra beköszönt a fagy,
Elbúcsúzom, Kedvesem,
Úgy szerettelek, avagy
Hiányod oly keserves.

Tovább...

Utoljára

Tudod te, hogy mi a történetünk?
Csak egy lerágott csont, semmi egyéb.

Tovább...

Szonett XXIII

Elidőzöm még az Ősz rejtekében,
Ebben a kis házban, kis ablakokkal,
Melynek oly hatalmas az üressége,
Mint rút szívemben minden alkalommal
E keserédes kín, ha rád gondolok.

Tovább...

Kőbe vésett szerelem

Éjjel nyíló rózsa voltál,
És reggel nyugvó nap nekem,
Tündöklőbb bármelyik holdnál,
Nyitva tartottad két szemem.

Tovább...

Szonett

XXII

Ahogy beletúr barna hajába,
Újra érzem a Tavasz illatát,
És azt, hogy nem születtem hiába,
Még, ha időnként üldöz is magány,
Mert együtt fakasztott rügyet szívünk,
S lelketlen távolság hoz hervadást,
De a Tél nem hagyta, hogy veszítsünk...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom