Riczu Joli
Szél zúg az éjben, kinn a sötétben.
Esőcsepp koppan ablakomon.
Szobámból nézem, gyúlnak a fények,
csillogó vízcsepp a földre hull.
Egy tánc,
amit nem táncoltunk el soha.
Átölelnél és vezetnél könnyedén tova.
Követnélek lágyan simulva hozzád,
libbenne kacéran loknis szoknyám.
Futnak az évek, elszáll az élet.
Megállítani te sem tudod.
Gyűjtsd hát a szépet, mindent,
mi éltet, lelkednek vigasztaló!
Nem kell, hogy sorba állj,
mert mások azt teszik.
Vannak bőven hízelgők,
irigyek, ki ítélkezik.
Amikor fáradt vagyok,
és mögöttem nehéz napok,
szívem is fáj, lelkem nehéz,
nem kérdezik, bírod-e még?
Magányos éjjelen,
mikor senki sincs velem,
reményt adj, Istenem,
hogy holnapom szebb legyen.
Én vagyok a margaréta,
mezők, rétek menyasszonya.
Szirmaimat ha kibontom,
a tájat fehér fátyolba borítom.
A tavaszt úgy várom, rügyező álmok
szirmukat bontják, éledek már.
Virágok nyílnak, illatok szállnak,
napfényben fürdő pillangópár.
Emlékszem arcára, szelíd mosolyára,
dolgos két kezére, ölelő karjára.
Kemencében sütött ropogós kenyeret,
zsétárba fejte a jó meleg tejet.
Ami neked szép, az nekem is.
Ami neked jó, az nekem is.
Ami neked fáj, az nekem is.
Ami neked kell, az nekem is.
Amid nincs, azt én adok.
Amit kapok, elfogadom.
Amilyen vagy, olyan vagyok.