Ripli László

Született: 1985. január 17.

Népszerűség: 66 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vergődés

Feszengve ülök székemen, nézem, ahogy lassan
pusztul a világ, énkörülöttem még nem,
de bokorrá válik minden virág.

Tovább...

Búsuló

életünk lapjai

...megcsillanó, kurta mosoly,
levegőért nyúló, félelmetes sikoly.
Riasztó, ahogyan a törpe ujjakat
megfogja egy órási kéz,
aggódás és félelem egyből felemészt.

Tovább...

Eufória

Régen volt, mély érzések ültek ki bőröm
redőzött felszínére, ahol még csak a
tegnap csendje várt halálos ítéletre.

Tovább...

Az utolsó Quincy

Bleach nyomán

Tóban, két kézzel
íjat feszítve vállnak
élek a mának.

Tovább...

Törékeny egyensúly

Születésnapomra

Úgy érzed, olykor értéktelen vagy, mint a
rikító holdat temető felkelő nap,
tömegben tülekedő tiszta akarat.

Tovább...

Visszetekintő

Elmúlt... egykor volt... csendben néztelek,
hallgattalak és érintettelek!
Lágyan és gyengéden hozzám bújtál...

Tovább...

Nem feledünk...

...szívünk
csendes, nyíló rózsa vagy ordító orkán.

Tovább...

2246

Ahol a fák is felsóhajtanak

A tegnap margójára

Reménnyel telve, szabad szívvel
ébredve nyitottam szemem a világra,
tavaszias őszben ciripel
egy tücsök, a friss espresso illatára.

Tovább...

Bátortalan elbeszélő

szenrjú szárnypróbálgatás

Nyolcas végtelen
félem az ismeretlent
a szívem reszket

Tovább...

Lángoló világ

Mikor látom felkelni gyönyörű Édesem,
van, hogy rám kacsint huncutul, édesen.
Minden reggel e kacsintásra vágyom,
Ő egyben szerelmem, s a legjobb barátom:
őszintén megosztom Vele rejtett világom!

Tovább...

Célunk keresve

Zöldellő, friss legelőn látom felszállni a párát,
fácánkakas ijedten keresi elveszett párját,
miközben motorunk hangja kelt ordító lármát.
Bakhátas utakon, összejárt tarlón,
füves réten, megannyi homokon
keressük célunk, nincsen unalom.

Tovább...

Tél

Hűl a levegő. A fák jajgatnak, sírnak.
A fű helyén sár és gaz, minden egyes
léptednél lehet hallani a cuppanásokat.
Bokáig merülsz a sárban, lábujjaid majdnem
lefagynak, segítesz egy anyókának, aki az imént
a földön egy nagyot huppant.

Tovább...

A tó üres maradt

Imádott fűzfám lombfüzérjéről egy csepp víz
hullt a vízbe ábrándozva, s ezt a szépséget
nézve megfeledkeztem mindenről:
fájdalomról, félelemről.

Tovább...

Nincs halál

Öröklét

A lét egy bonyolult ösvény,
nem állhat útjába semmiféle törvény.
Mikor haldoklik a test, s már csak az elme küzd,
nincs visszaút.

Tovább...

Nagy szakadék

szerelemmel fűszerezve

Szegény embert az ág is húzza,
a bankár tépett bőrét a húsáról nyúzza,
ostobaság és butaság a dicsőített Isten,
kettétört remény, s már boldogság sincsen.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom