Ripli László
Halkan fekszik lelkemen,
Karja lágyan siklik testemen...
Nehezen alszom, gondok nyomják vállamat,
A teher, mit rám raknak, földig húzza hátamat.
Napról napra több a munka, nincs pihenés,
Munkádért egyre kevesebb a fizetés.
Nem vagyok köteles elhinni,
hogy a világ egy és egész,
nem vagyok köteles abban hinni,
hogy előttem mindig Te mész!
egy barát fájó emlékére
"Kezdtem volna újra-újra,
Fittyet hánytam volna a múltra,
De belém vájt hosszú, éles karma,
Ostoroz ostora, így lettem rabszolgája!"...
Távol vagy, messze innen,
Bánatosan néznek rám a képek.
Bánatos a légy, bánatos a pók,
Bánatos az ég, bánatos a pólóm,
Melyben néha alszol.