Rózsa Amarilla
Eltűntek a színek,
morajlik az árnyék,
a szép napok és hetek,
én az útjukba állnék.
Szombati fájdalom
hasít belém másnapon,
a vasárnapokon, ez jut csak,
mégis hétfőn reggel
kelni kell, és menni kell
és tenni kell a dolgod,
mert kedden majd megint úgyis
eszedbe jut hogy pénteken még...
Érzékeim tompultan hevernek
Laminált padló erezetben.
Ott fekszem, mellettem, hasalok
Fához tapasztott füllel hallgatom
Ami bánt, idebent dobog!
Nem engedlek
Itt maradsz
Megkeresztellek
Beléd vágom a tintát
A koszt, a leplet
Mindörökre elleplezlek
Nem mehetsz,
Mert nem engedem...
Van az a pont
mikor az ember szíve meghasad,
körülötte minden tér, fapad
üresen áll.