Rózsa Margit
Amikor veled voltam,
csillagokat csodáltam,
vak voltam én, kábult álomba hulltam...
Mint a sziklarobbantáskor
szétszakad bennem a gondolat,
hogy elmondjam.
Istenem,
adjál fényt az embereknek!
Adj reményt a gyermekeknek!
Köszöntsd a tegnapot.
Látom szemedben a vágyakozást,
látom kezedben az adni akarást.
Hallom hangodat.
Érzem illatodat.
Látod kedvesem,
már nem fáj semmi sem.
Nem fáj semmi
csak a kis szívem.
Amikor kicsi voltam,
Anyám énekét hallgattam.
Anyám énekelt nekem,
a fákról, a virágokról.
Ott születtem én, ahol a testvérdombok találkoznak,
ahol a szőke Tisza csöndesen kanyarog,
és borostyán színű homokpartját mossák habjai.
Ott születtem én, a Kárpátok alatt, az Alpok lábánál,
ahol ezer éve él már nemzetem.
Hazamegyek anyámhoz, oda
ahol nedves a száraz,
ahol a keserű is édes,
gazdag a szegény,
hazamegyek én.