Rozványi Dávid
Gyulán, a templom előtt
Mi a hitünk?
Nád őrizte templom:
nádból formált várat
az Úr keze.
Ígérkezik a tél,
letette névjegyét,
jégvirággal kurizál,
dérrel falevelet cifráz,
ködködmönt vállára terít...
Holt idők babái... (Decsi babák)
E föld kislányként ismerte Édesanyám,
nekem őt őrzik a házak és utcák.
Az iskola, melynek kapuját félve lépte át,
s a templom majd egyidős vele,
hol tanult reményt és hitet.
Velence, mint öreg hölgy,
arcát vakolat-smink fedi,
felidézi régi napjait,
mikor világ hódolt lábai előtt.
Kik vagyunk mi?
Régi urak, szabad parasztok,
lélekben nemesbült polgárok,
Istent szolgáló papok,
férfierővel küzdő asszonyok,
messzi honból érkező harcosok.
Palota ablakában
csillan a lagúna,
barokk farsangról mesél,
melyben örvénylett a szennyes és a szent.
Nem voltak hősök és nem voltak szentek...
Az Egri Vár védői
Nem voltak hősök és nem voltak szentek,
de átgázolt rajtuk a történelem,
ők halni voltak készek,
s tették, mit tenniük kellett.
Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz 12.
Szepesnek vára,
Tátra koronája,
idők méltósága
uralkodik a Szepesség felett.
A fekete és fehér város (Lőcse)
Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz 11.
Fehérre és feketére festették
ez ősi várost a mesék,
pedig a málló vakolat alatt
ezernyi színt őriznek a falak.
Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz 10.
Életmadár száll az égen
halál-szép szurdok fölött.
Életmadár villám fogta
szárnya törten hull alá.
Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz 9.
Kicsiny templom Poprádon,
elmegy mellette, kit hegyre húz szíve.
Építették egykor derék cipszerek,
megfestve benne a kerek világ:
Úr Krisztus, menny, pokol és László király.
Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz 8.
...fojtogató szuvenír-özön,
ezernyi faragott s öntött
giccses ajándéktárgy között
egy aprócska zacskó:
Stefan, az első, dénárja.
Szent bujaság, szepességi templomok
Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz 7.
Tűz ég nyári éjszakán,
a legény és a lány
eggyé válik táncban,
vöröslő lánglobogásban.
Vörös kolostor a Dunajec felett
Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz 6.
A Dunajec zajgó vize felett
hatalmas a csendnek Istene.
Vastag falak őrzik a csendet:
egy templom, négy szoba,
egy a munkára, egy az imára,
egy az alvásra, egy a kályhának...
Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz 5.
A grófnő a szalon ablakában ül,
szépítkezik, a tükörbe s a várudvarra néz.
Minden békés, mit csak lát szeme,
csak kintről hallatszanak német vezényszavak...