Rudolf András
Édes a bor, édes a csók,
fényben fürdik már a tavasz.
Jólesik a lánynak a bók,
de mosolya még oly ravasz.
A nő a világ nyolcadik csodája
A világ nyolcadik csodája,
lelkében él a Nap és a Hold.
Árgus szemmel nézte kutyája,
ahogy hétköznap nadrágot hord.
Pilóta a föld felett,
pilóta Ukrajna felett,
pilóta ő, ki mindennap felszáll,
felszáll, hogy ledobhassa terheit.
Nincs a világnak olyan szeglete,
hol ne élnének boldog magyarok.
Rájuk gondolok mindig telente,
már biztos, hogy én végleg maradok.
Ismerős dallam cseng a fülemben,
régi idők szépséges slágere,
évek óta itt él a szívemben,
a sorsom sodorjon is bármerre.
Nézzél reám, kedvesem,
tedd boldoggá életem,
ne hagyj időt a búra,
csókot adj ajkaimra!
Hóvihar tombol, hópehely lábra kél,
a jég is rombol, fagyos a téli szél.
Ágakat fűrészel a hajnali fagy,
korhadt fák törzsében örök nyomot hagy.
Sírnak a fák,
ha a fagy átöleli őket,
kopasz koronával
köszöntik a költőket.
Tizenkettő, tizenkettő,
búcsúzik az óesztendő.
Huszonkettő, huszonkettő,
beköszönt az újesztendő.
Jól fogy a Whisky a skót vidéken,
táncba hív egy csodás ősi dallam.
Öreg duda hangja szól élénken,
a tudás veleszületett hajlam.
Újév után eljött vízkereszt napja,
még érezni a fenyőfák illatát,
a természet az öröm fészkét rakja,
már sejteni lehet a tél búcsúját.
Békességet kíván a nyugtalan világ,
Oldódjon a feszültség a népek között.
Legyen az asztalodon mindig friss virág,
Dédelgesd a szirmokat a tüskék fölött.