Ruza Martin
Fényben járok,
Éjnek látom.
Nyögök, úgy vés
Belém
Ezernyi karmot.
Nem hagy nyomot
Jeges harmattól hófehér a táj.
Vagy csak megfakul
Immár a világ?
Arcom tenyerembe borul.
Messze vagy, és nem láthatunk,
De ettől még sokszor rád gondolunk!
Hiányzol most is, hogy együtt ünnepeljünk téged,
Hisz eltelt még egy nélkülünk töltött éved.
Felkeltem, és észrevettem,
Nem fekszik senki énmellettem.
"Vissza gyorsan, csukódj le, szemem!"
Ha ez a valóság, hát nem kell nekem!
Veled álmodtam,
Angyallal szárnyaltam.
Te voltál az. Hófehér
Szárnyaiddal messze repítettél.
Sóhajok közben ketyeg az óra,
Hosszúra nyúlnak a másodpercek,
Ahogy nélküled töltött minden perc s óra...
Ha lelkem tovaszáll,
Akkor lesz-e vajon, ki emlékszik majd rám?
Lehet, még itt vagyok lenn, az életben!
Eleven testben beszélek, lélegzem!
Ha veled tölthetném
Az új év hajnalát,
Virágba borulna a rét
Elhalt érzéseim hamván.
Zavaros ködben vakon lépkedek.
Arctalan kóvályognak körbe görbe emberek.