Sáfrány János
A nők közül az első nőre,
Évára gondolsz, aki örök,
vagy Szép Helénára, akiért
harcolt tíz évig a sok görög.
Mikor a toronylövész
odafordult, a lövegcső
feléje nézett, hihette-e,
hogy eljött érte, hihette-e,
hogy ez már a végzet.
Ledőltek erős falak,
ledőltek masszív gátak.
lezúduló víz mindent vitt,
nem maradtak épen házak.
Amikor még négyéves sem voltam,
a Nagypapám térdén lovagoltam.
Elvitt engem néha kocsikázni,
bakon ülve nem is kellett fázni.
Az eső csendesen esett,
mint ki el van önmagával,
mint aki nincs is tisztában
hónappal, a januárral.
Csillagfénnyel burkolódzni,
hideg fénnyel takaródzni,
holdudvarnak ura lenni,
fényes csillag maga lenni.
Nagyon csorbulnak az élek,
régen nem jól fentétek meg,
vagy az anyag edzetté lett,
de ti csak messziről néztek.
Elfordulnak a körök,
egy hely sohasem örök.
Mindig a másholra vársz,
mit lehet, hogy megtalálsz.
Láthatatlan. Vajon merre lehet?
A helyére csak következtetnek.
Elnyel csillagokat, fényt, anyagot,
környékén nem láthatsz fénylő napot.
Hol a szépség valójában,
a kies tájban, a festő
finom ecsetvonásában?
A szobrász alkotásában,
nő különös mosolyában?
Felszabadulnak a vágyak,
és újra nőnek a szárnyak.
Megint felérhetsz a csúcsra,
újra és újra meg újra.
Látjuk-e valaha az igazi képet,
mert amit látunk, az lehet, hogy csak képzet.
Ha tükörbe nézünk, magunk mögé nézünk,
csak a múltat látjuk, és abból idézünk.
Sakk
Ha elkezdődik a játszma,
már nem menekülhetsz sáncba.
Ha lement pl. parti fele,
attól fogva élhetsz vele.
Túl az álmok éjszakáján,
az ébredések reggelén,
a ködös nappalok hetén,
az új november elején
már megnyugodott az idő.