Sajti Maja
Tükröm, tükröm, mutasd meg, hogy lehet szeretni,
Mutasd meg, hogyan kell újra érezni...
Tükröm, tükröm, hadd álmodjak át még egy éjjelt.
Hadd álmodjak ismét csillagfénnyel!
Fakó fénykép, oly halvány már az az arc,
Melyet rég megtört már a végtelen harc.
Korhadt bőrömön hegek, sebhelyek.
Feltépem ezeket, csak ma, csak neked...
Hogy lásd, nekem is fájt egyszer,
Hogy van, amit az idő sosem rejt el.
Takaróként terítem rád a nyugalmat,
Mit az éjjel hordoz magában,
Aranyszállal fűzöm bele a Holdnak fényét,
Ott vannak a csend udvarában.
Csak nézlek, nem jönnek a szavak,
Feszült az lég, torz lélek maradt,
S te csak kínzol, jég lesz a könnyből,
Ijesztő, hol a fény a szemedből?
Egy újabb éjjel, egy újabb ábránd, hogy összetartozunk.
Egy szebb világ, egy szebb élet, hogy elkalandozzunk,
De nem elég az álom, hiányzik a sóhaj, a szó!
Hiányzik az érintés, mely oly vigyázó...
Valami fojt, valami kapar itt belül...
Egy árnyék súgja a vállam mögül:
Kapd el, neked jár, csak a tied,
Idézd fel, hozd felszínre az emlékeidet!
Gyűlölöm magam, fáj az érzés, tudom, nem lenne szabad.
És ha a szemedbe nézek, elönt a félelem: nekem csak a fájdalom maradt!
Érzem a láncokat, az anyagi világot,
A börtön kulcsát egyszer megtalálom.
Ha az élet rabság is, világod szabad,
Tudd, hogy remény mindig ott marad!
Tündérek módjára lejtenek táncot a víz tükrén apró fénysugarak,
S körülöleli az erdő biztonságot nyújtó öreg, korhadt karja.
Adj egy percet az életedből, érezni akarok!
Adj egy szívdobbanást, érezzem, életben vagyok!
Kérlek most, hogy ne hagyj itt...
Szükségem van rád! Mit adjak, hogy elhidd?
Angyali dallam, temetett hang,
Keresem benne önmagam.
Elnyűtt játék, porcelánbaba,
Elfojtott sóhaj anyagi alakja.
Mosoly egy torz tükörben,
Fény, mely megcsillan szemedben...
Egy könyv poros oldalán nézel felém,
Megtörtség s fájdalom, oly szerény.
Szerelmes voltál, szerelmes a szavakba,
Rögös életutad szegény gondolata.
Eljött a pont, összeestem az élet terhe alatt
Nem akarok magamról tudni, megszegem a szabályokat
Tudom, a józanság s a téboly harcában az ész alulmaradt.