Sándorné Ica
Ott, ahol szavak
nélkül kérdezel,
ott, ahol választ
lelkedben érzel...
Hol van már ifjúságod,
elfakult, riasztja szíved?
Rég elmosódtak már az
élénk színek!
Megfáradt kezemmel
simítom ősz fejed,
szemeidből meleg
árad felém,
megborzongok belé.
Megvárom, míg a Nap
lebukik a láthatáron,
lassan leszáll az alkony.