Sándorné Ica

Élet

voltam gyermek,
önfeledt, kacagó...

Tovább...

A csend birodalma

Ott, ahol szavak
nélkül kérdezel,
ott, ahol választ
lelkedben érzel...

Tovább...

Édesanyámnak...

előttem hófehér papír,
mint édesanyám lelke
volt...

Tovább...

Rímtelenül...

Nem csendül a szó,
út porába hull,
hol már nem is
hallik!

Tovább...

Végtelen...

Járatlan út,
ami a semmibe
fut,
a semmi most
belém...

Tovább...

Az idő

Hol van már ifjúságod,
elfakult, riasztja szíved?
Rég elmosódtak már az
élénk színek!

Tovább...

Mennyit ér?

Mennyit ér életed? -
néha kérdezed,
pedig már rég tudod,
mivel mérheted!

Tovább...

Nélküled

Megfáradt kezemmel
simítom ősz fejed,
szemeidből meleg
árad felém,
megborzongok belé.

Tovább...

Érzések

Hiába süt reám a nap
ezer fénye,
lelkem csillagtalan
sötét éj lett!

Tovább...

Emlékezés

Megvárom, míg a Nap
lebukik a láthatáron,
lassan leszáll az alkony.

Tovább...

Felelet

Ha majd ott fent
kérdik...

Tovább...