Sárosiné Mikó Ágnes
Ébredéskor zsibbadt, kínoz karom, lábam,
apró mozgásokkal kezdem napom ágyban.
Mellettünk naponta víg zsivaj,
gyermektől hangos a játszótér,
hallgatni jókedvet kincs nekem,
és sokkal többet, mint pár szót ér.
Éjfél után
felébredtem,
jaj, de soká lesz reggel!
Masírozik
dübörögve
gondolatom sereggel.
Kellemes fuvallat
simítja meg hajam,
fa levele hull le
lábam elé halkan.
Forgolódtam
alvás nélkül:
éjfél után egy óra!
Mi zavarta
a nyugalmam?
Néhány strófám elmondja...
Nyakig sáros
voltam éppen,
s mert pont így szeretem,
puszta kézzel,
kesztyű nélkül
dolgoztam a kertemben.
1. Bemutatkozás
Vicces kedvben lévén
párom, azzal ugrat,
kiskutyám majd beszél,
bár ma még csak ugat...
Tanyánk, házunk államé lett,
lakhatásunk: lett albérlet,
fizettünk volt saját lakért
"igazsággal" szabott lakbért.
Volt Ő sudár, ifjú legény,
mindig mosoly játszott szemén,
tanyáról járt büszke lován,
irigyelték! Úgy bizony ám!
Apát egy éve vesztettem,
anyum sem volt már mellettem,
éltem nagyik otthonában:
így indultam oskolába.
Kicsi kincsem nékünk!
Szív-repesve vártuk
boldog pillanatát,
hogy karunkba zárjunk!
Van egy sziget közelünkben,
titkos helyünk! Égtünk tűzben
hajdan... régvolt... ifjú korban,
itt idézzük, mi volt, hogyan?
Köszönöm apámnak,
mit juttatott nékem,
cudar - idők - fosztott
rövid életében.
Idősek támasza
Nagyváros kórháza
időpontra fogad,
mindenki maszkjában
áll "ritka sorokat".