Sárosiné Mikó Ágnes
Itt a csók!
Júniusi hőhullám,
leizzasztó délután,
kutyám lábamnál hever
képén vigyor-jókedvvel!
Szívemet szabadon szélnek kitárom,
várostól távoli békés világom,
természet erejét testembe zárom,
te romló, rút világ, kizárlak mától!
Hűs hajnal újra kertemben talál,
frissítőbb ennél nem lehet... talán.
Tengerünk, hullámzó Balaton:
örülünk sok-sok szép emléknek,
párommal ott töltött napokon
ért élmény, boldogság temérdek.
Kicsiny kis asszony volt jó anyám,
ám a szíve, az nagy volt!
S hogy nekem jövőmben jobb legyen,
özvegyen, egyedül harcolt.
A boldog anyuka
Borsószem magocskát
fektettem az ágyba,
Földanya langy-puha
párnát tett alája.
Ha lenne koromból gömbölyűszép száz év,
nézhetnél akkor is szerelmesen rám még,
s az ezernyi ránccal is kedves arcomra,
ha rajta nem múló mosolyom ragyogna,
és hangom hallatnám varázsos énekként...
70
Szülinap, kellemes bódulat,
pezsgő a fejemben jól mulat!
Megéltem immár a hetvenet,
örömöt jelent ez lelkemnek!
Mici éji éneke
Mici, mikor unatkozik,
énekel a Holdnak.
Azt dalolja: - Virradjon már,
jöjj el hamar, holnap!
Családlátogatás...
legkeserűbb emlék...
hiába törölném,
a felejtés nem véd.
Nem hagytam soha én, hogy sodorjon a szél,
mindig volt előttem jól szabott, komoly cél.
Mici reggeli edzése
Esik a hó végre! Bundát öltött e táj,
úgy meghozta kedvem: ma egy tagom se fáj.
S mióta kutyám van, nem kell nekem óra,
pontban hatkor ébreszt zengő Mici-nóta.
Szól a csengő, kapunál vár
szép anyuka s bőgő gyermek,
nagy levegőt kell most vennem:
érzem, nem lesz könnyű eset!
Parányi porszem, mely vagyok,
töprengek gyakran az életen:
- Kapott kincseid, Teremtőm,
érdemlem vajon? - kérdezem.