Savanyu Viktória
Néha elfog a félelem,
Vajon tényleg ez az életem?
Egy elszáradt falevél az ágon.
Már nincs is mire vágynom.
Eltelt 13 év, s folyamatosan lehúz a mély,
A hiányod már annyira felemészt.
Farsangról írnék én nektek verseket,
De az a helyzet sok jóval nem kecsegtet.
Maszkot fel, azt le ne vedd!
Hisz este 8-kor ágyban a helyed.
Lehetetlen ez az érzelem,
Sokkal több mint egy átlagos szerelem!
Egy pillanat, mit tőled kaptam,
Megváltoztat minden napban!
Motorra ülsz s elfelejted
A gondot mitől fáj a fejed
Kíváncsi tekintetek néznek
Te a paripádat egyre jobban érzed
Látod hogy jön szembe egy Honda
Intesz, hogy miért? azt ő tudja...
Rengeteg időt töltöttünk együtt,
Most eljött a perc, mindannyian másfele megyünk.
Régóta nyomja valami a szívem
Mert még mindig nem vagy velem
Tudom, néha az agyadra megyek
De szőke vagyok, azért elnézed?
Hajnalok hajnalán eszembe jutottál
Szívem minden pillanatban terád vár
Remélem, egyszer majd eljön az idő
Mikor csókjaiddal ér el a nyári eső
Minden pillanatban hiányzol
A tudat, nem vagy itt, ez vádol
Rájöttem, melletted boldog lehetek...
Hitet kértem, semmi mást
Reményt, s talán bizalmat is
Barátságot lehet együttérzést
Hiába a szó vagy a becsület
Kit barátomnak hittem, eltűnhet...
Te vagy a csillag az égen
Te vagy a fény a sötétben
Te vagy az álmom az életben
Szeretlek, mert te vagy a végzetem.