Schaller Botond
Ez csak egy helyzetkomikum
S most épp nincs erőm kertelni
Mert már ez is lassan olyan
Mint minden reggel felkelni
A következő holnap is
Gyors minden heget felszabott
Így hát maradok a tegnap
Egy épp lappangó tetszhalott...
A gigászi völgy álmos csendjét egy
kósza madárdallam törte meg.
Visszhangja végigkúszott
az örökzöld fák tűlevelén,
megmártózott a hotel előtt lustálkodó
kristálytiszta tó vizében,
majd megmászta az apró, elhagyott
tornác deszkáit...
Látványosan semmilyen éjszaka
Fényfüzér strázsál megannyi pózna
Időtlen idő és tér szétszakad
Megfagyott már a tegnapi strófa
Nem hagy nyugodni
Most jó így minden
A kedved is jó
Az óra csónak
Tóvízen sikló
A percek fodrok
Felszínen terjed
Megzizzen a nád
Szél énekeltet...
Pezsgető lendület
Pendül egy gitárhúr
Katatón reflektor
Pupilla kitágul
Ingatag napkelte ringat a déli szél
Pitymallat elillan rám tör a létigény
Talán ma még itt sem vagyunk
Most írnék valamit az útkeresésről
Csak valahogy idebent ezt sem találom
A morfémák itt a nyelvemen szorongnak
Mint az autók hajnalban azon a határon
Előttünk épp egy kisbuszt igazoltatnak...
Mi elvesztünk ezt mondanám
Bár nem igazán tetszene
Napjaink pár sorban álló
Üres halmaz metszete
A semmi is már monoton
Reggel és est közt kilengő
Elkattogó metronóm...
Én vagyok
Talán csak ennyit tudok mutatni
Ha hagyod
Mélyebben rejtett célért kutatni
Vagy nagyobb
Szavakkal épp máshol kilyukadni
És ragyog
Fejemben ötlet már vagy tucatnyi...
Egy percre hallok.
Megkövült domb, megbarnult lomb,
Elhaló természet, ballagó enyészet,
A múló idő keserédes dalnok.
Kávéízű péntek reggel
Én vagyok te voltál
Elme koccan félszeg testtel
Úgy érzem hogy talán jobb már
Hunyd le a szemed és érezd hogy szeretnek
S nem érzed hidegét a téli szeleknek
Érezd hogy fonódnak körülted szerelmek
S nincsen már szüksége sok hazug szerepnek
Olyan szép ma minden
A rezignáltság minden emberen
Hisz máshol ilyen nem terem
A búval teli kedv verem...