Schmidt János
Még csak rügyben
állnak a fák,
de a háború
virágzik,
csak gyűl a
virágkaraván,
az égen
katyusa világlik.
Az mondják, a nyuszi ügyes,
maszk alatt kapott egy fülest,
ne ugráljon köztereken,
húsvét részét otthon tegye.
változatok egy? témára.
1.
Karavándorol a sivataggyűlés,
beduingeken vasalónyomon,
patakzanak a galoppollenek,
kendőzetlen szembesül a homok.
Csontok a földben a létbe zörögnek, a
talpak alatt suta sors bogarász,
ránca az arcon az ünnepi fényben is,
ifjakat áztat a könnyeken át.
Csilla-szonett
Annyi minden történt már, feldolgozni
nem egyszerű - állok napzuhatagban -
fényed körbevesz, szívom milliónyi
cseppjét, s mint jó gyermeket, megjutalmaz.
Az mondják, a nyuszi ügyes,
húsvétra kapott egy fülest,
ne ugráljon kertben tovább,
hozzon a fészkébe tojást.
Sarokban tollak hátamból,
csipa és a tört tojáshéj,
szabály szőtte háló lepi
a gyerekkori koszt-kvártélyt.
Ropogó időgerinc, remegő velő,
csontosodik, kiben maradt még őserő.
Nem felejtjük el!
Kihunyt gyertyák kígyó füstje
tekergőzik a múlt testén,
tizenhárom lélek tükre
kezdte meg a huszárestét.
Az első randira menet gondolatai...
Még várom a hangod, a perc a világom,
még zöldell a lámpa a zebra előtt,
de holnap a test, ha megindul a lábon,
már eltakará-e a szellemerőt?
Csillagot csillant az ég. Egyet fényesebben,
rajta egy porszem poroszkál, szeme is rebben:
álmod a való eddigi hitetlenségén,
hisz forgó szélben szédült e rongy világ végén.
Annyi mindent mondtam volna
még úgy férfiasan, tudod,
szemtől szembe, mint őshunok,
de most csak hallgat az urna.
Hétfőn reggel napkeltekor
legény álma kevesebb volt,
kút káváján körbe-körbe
vödrök vártak csőre töltve.
Testem üveg, címke rajtam,
(d)öntésekre bennem hajlam.
Kölnből jöttem illatfelhőn,
Húsvétkor még van teendőm.