Schmidt Károly Imre
Sült galambot lehet várni,
ki megsülve is tud szállni,
igen-igen okos állat,
akárhová nem is szállhat.
A múlt esztendőben sajnos
sok mérget megittunk,
nem is tudom, szilveszterkor
mire is koccintunk.
Földi időben számítva
minden szilveszterkor
lezárja az elmúlt évet
az utolsó verssor.
Verset írni csak úgy lehet,
ha önmagad adod,
az Olvasótól az árát
bizton visszakapod.
Ez évben is írtam
karácsonyköszöntőt,
egy néhány rövid sort,
no jó, inkább kettőt.
Az igazi karácsonynak
az igaz szívben van helye,
s ott benn, a szív melegében
rejlik az áldott ereje.
A világban nem oly nehéz
önmagunknak lenni,
csak egyet kell tudatosan
számításba venni.
Képzeletem hintójával
csillagok közt utazom,
pejparipáim hűsége
végigkísér utamon.
Az én utam kacskaringós,
a járművem gyaloghintós,
kerekem a cipőm talpa,
így megyek a tűzvonalba.
Szülinapomra
Gyorsan múló földi idő
ellopott hetvenöt évet,
ellopott tőlem pár csúnyát,
és ellopott néhány szépet.
Egyszerű válasz?
Szép az élet? Válaszolj rá!
Választ a szívedtől kérem,
s ha a választ szíved adja,
az a lelkednek nagy érdem.
Megyek,
nem igazán tudom, hogy hova,
legyen az életem
Istentől származó vagy mostoha,
élek csupán,
s nem magyarázkodom,
csak úgy vagyok,
érzem, hogy...
Mentem, mentem valamikor,
a csillagok útját jártam,
nem volt tér és nem volt idő,
angyalokkal paroláztam.
Parancsszóra, parancsolva
verset írni sem lehet,
ki így ír, első szó helyett
máris egy pontot tehet.
Az ember elhiszi mindazt,
amit bűn elhinni,
s nem hiszi el azt, amiben
vakon kéne bízni.