Schmidt Károly Imre
Gyere velem, menjünk ODA,
hol az élet nem mostoha,
ahol a test sosem fárad,
s a lelkem a játszótársad.
Azt kívánom, boldog légy,
orrodra ne szálljon légy,
hajad égnek ne álljon,
lelked békét találjon.
Csipkedni kell magunkat, mert
gyorsan telik az idő,
s ha megfelelőn csipkedjük,
sok jó útba ejthető.
Ahol vagy, majd odamegyek,
akkor ismét veled leszek,
sok mindent kell bepótolni,
és van mit újragondolni.
Virág például a rózsa,
orr`t fürösztő illatú,
ám egy virág, a versvirág,
egészen más állagú.
Hogy születnek a szép versek,
szép tollakkal írják,
s Olvasókkal a csatákat
szép betűkkel vívják?
Ki tollát sűrűn forgatja,
sok a mondanivalója,
fantáziája végtelen,
nem vall rá, hogy terméketlen.
Megoldás csak a mostban van
A jövőre nem kell várni,
várni, hogy szebb lesz és jobb,
hisz az élet akkor sem lesz
könnyedén sétagalopp.
Az emberi test formája
ahány, annyiféle,
némelynek van csúnyasága,
némelynek szépsége.
Más a nő, mint a sok férfi,
kit a férfi meg nem érti,
mert igen nagy a különbség,
hisz a nő égi minőség.
Feleségemnek
Vagy és leszel nekem a nő,
ki fölé soha más nem nő,
az vagy és leszel is nekem,
kiért dolgozik két kezem.
Hegyezem a fülemet és
hegyezem a tollamat,
érzem, a rímfaragáshoz
érkezik a gondolat.
A versíráshoz több kellék
mindenképpen ajánlott,
kell hozzá gondolat és toll
s költő, aki megszállott.
Vannak titkok, kicsik, nagyok,
ott belül elférnek.
S belül maradva szolgája
szívnek s az elmének?
A ma emberének nagy sikk
tanítókhoz járni,
tőlük bizonyosan lehet
a jólétet várni.