Schmidt Károly Imre
Kérdezd meg a csendet,
hogy miért magányos,
kérdezd meg a kérdést,
vajh miért talányos,
kérdezd az álmot, hogy
mért álmodik igazt,
s kérdezd, hogy a remény
miért is rejt vigaszt.
Sokan vagyunk, kik szeretnénk
bölcs emberré válni,
Földön a mennyei útra
egyszer rátalálni.
Önmagunkat adni jöttünk e világra,
és nem a lelkünket vinni a vásárra,
hol néha azt tán az ördögnek is adnánk,
s később felébredve tiszta szívből bánnánk.
Gondolkodom, vajon miről is írjak,
hozzak le talán az égről egy csillagot,
vagy tegyem szebbé, élhetőbbé a holnapot,
hogy a tollam feneketlen éhségével bírjak?
A Földre született lélek
lehet öreg vagy fiatal,
öreg az, ki már tapasztalt
s fiatal, ki most tapasztal.
Az embernek életében
van két választása,
választásának a tárgya
a kétfajta zsákja.
Meghótt de feltámadt
Az ámítógép csak földi
energiával üzemel,
az égi energiákkal
az ereje még nem bír el.
Értünk és nem helyettünk
Vannak nehéz pillanatok,
meg nem kívánt percek,
mikor a könny is megkövül,
s nyomasztanak terhek.
Írok Nektek és magamnak,
merthogy írni csuda jó,
akad is e kedvteléshez
elég mondanivaló.
Onnan jött a lélek, hol béke virágzik,
onnan, hol egymással háborút nem játszik,
onnan, ahol a test nem árthat meg néki,
onnan, hol napjait megéli s nem féli.
Erőpróbára ment minden gondolatom,
nem sírok utánuk, őket menni hagyom,
kopjon csak csizmájuk, az a hétmérföldes,
legyen mindkét kezük a munkától kérges.
Sokfoltos ruhám magamról
este levetettem,
egyszerűn vetett ágyamba
csendben lefeküdtem.
Beszédesebb lett most a csend,
mint száz fennkölt és míves szó,
helyreállt az Isteni Rend,
s ez út már bizton járható.
Felmerült bennem egy kérdés,
felelet vár rája,
arra vagyok kíváncsi, hogy
vízben él a rája?
Pénztárcában mosolyog a
havi nettó bér,
nyirkos napon a környéket
ellepi a dér.