Schmidt Károly Imre
A reménysugár kisimít
mély ráncokat az arcunkon,
könnyít ólomsúlyú terhet
élet-viseltes vállunkon.
Családunkban van néhány nő,
kicsivel több is, mint kettő,
túlsúlyban a hölgyek vannak,
tőlünk most köszöntést kapnak.
Elérem én az égboltot,
csak székre kell állnom,
s angyalszárnyakat növesztve
angyallá kell válnom.
Versenyezzél, versenyezzél,
folyton erre tanítottak,
versenytávot teljesítve
mégis többen meg s elbuktak.
Az egészség, mint pirosbetűs ünnep
Az egészség varázsolja
ünneppé napjainkat,
egyedül ő veheti le
vállunkról gondjainkat.
Földi idő pillanatok
halmaza s összessége,
e tény ad kényszert és okot
játékos töprengésre.
Nem is olyan régen sima volt az arcunk,
gondok nem szántottak barázdákat rajtunk,
teljében volt erőnk, mozgattunk hegyeket,
asztalunkra kaptunk kenyeret eleget.
Nincsen óév, nincsen újév,
csak pillanat létezik,
s ha megértjük, nem kell ezen
gondolkodni évekig?
Boldogságot pénzért adnak
manapság e Földön,
segítségül pénzt is kapunk,
igaz, hogy csak kölcsön.
Kedvem nincs most a humorhoz,
azt már tőlem elvették,
mosolyt loptak az arcomról,
és a hidegre tették.
Új év csak akkor lesz, hogyha
azt mi megújítjuk,
hogyha minden figyelmünket
csak erre fordítjuk.
Vágyak jönnek, vágyak mennek,
ha kell, ha nem, teljesülnek,
gondot és bajt szaporítnak,
és nyugtot sohasem hagynak.
Ima a mindennapos karácsonyért
Oh, Kedves Angyalkarácsony,
válladon sok a teher,
tőled kíván szebb életet
sok ezer szegény ember.
Nem kellnek nekem névnapok,
nem kellenek szülinapok,
csak az kell, hogy elmondhassam,
én minden nap boldog vagyok.
Valaha, amikor még kicsi voltam,
gondtalanok voltak a mindennapok,
sokszor irigykedtek is reám a
gondjaikat szaporító nagyok.