Schmidt Károly Imre
Azt érzem, hogy most nagy a csend itt legbelül,
nincs kérdés, nincs válasz, nincs miért és nincs azért,
villám sem cikázik, és így mennydörgés sincs,
harcot sem kell vívni már a pillanatért.
Eljön majdan az idő is,
mikor vízen fogunk járni
száraz lábbal, nem hajóval.
s nem kell vízibuszra várni.
Van hozzám keresztkérdésem:
Papíron hány évet éltem
múltban, jövőben és mában,
és hány évet valójában?
Ha az anyagi világban
teljesül egy újabb vágyad,
egy hétig tán boldog leszel,
s megint letörik a szárnyad.
Gyöngycseppes imidzs
Ne sírj, szegény, nem vagy szegény,
szemedből ne hulljon könnycsepp,
gazdagabb vagy, mint a gazdag,
hisz szemed könnycseppje gyöngycsepp.
Volt már izmus jó egynéhány,
gondot okozott valahány,
izmusokban volt sok... ista,
Julcsa, Jóska, Panna, Pista.
Azon vettem észre magam,
már megint verset írok,
mit tehetek, ez a vesztem(?),
a tollammal nem bírok.
Megfogtam az Isten lábát,
hagyta, nem is ellenkezett,
erre mondják, hogy szerencsés,
rólam el nem feledkezett.
Őszies táj téliesre fordul,
csizmám talpa alatt hó csikordul,
fa ágának dér a takarója,
göncölszekér hosszú útját rója.
Kérdezd meg a csendet,
hogy miért magányos,
kérdezd meg a kérdést,
vajh miért talányos,
kérdezd az álmot, hogy
mért álmodik igazt,
s kérdezd, hogy a remény
miért is rejt vigaszt.
Sokan vagyunk, kik szeretnénk
bölcs emberré válni,
Földön a mennyei útra
egyszer rátalálni.
Önmagunkat adni jöttünk e világra,
és nem a lelkünket vinni a vásárra,
hol néha azt tán az ördögnek is adnánk,
s később felébredve tiszta szívből bánnánk.
Gondolkodom, vajon miről is írjak,
hozzak le talán az égről egy csillagot,
vagy tegyem szebbé, élhetőbbé a holnapot,
hogy a tollam feneketlen éhségével bírjak?
A Földre született lélek
lehet öreg vagy fiatal,
öreg az, ki már tapasztalt
s fiatal, ki most tapasztal.
Az embernek életében
van két választása,
választásának a tárgya
a kétfajta zsákja.