Schrenk Éva
- Én a szívemet adtam Neked.
És nem kérek cserébe semmit.
Nem kell a hódolat érte.
Reményem elfedez, ennyi.
Szilveszternek éjjelén
nem vigadni kéne,
ideje a számvetésnek;
mi s miért lett téve.
Szép jó reggelt, Pacikám!
Mit csinál a Lacikám?
Legózik vagy bicajozik?
S vele van-e Marcipán?
Kétezer-húsz karácsonya
közeledik éppen,
de már tudjuk, hogy biztosan
másként lesz, mint régen.
Őt várjuk most, újra Őt,
kit gyermekként is vártunk,
akit szívünkbe zártunk,
s aki megígérte: jön!
Mozdul a függöny,
mozdulok én is.
A Vágy kacagva
lebben az égig.
Karanténvers
Pandúr kandúr messzire fut
viszi nyurga lába
meglátjuk majd hogy mire jut
lesz-e vacsorája
Újra lélegzek!
Elmúlt a nyomás...
Újra érezlek!
Az élet megy tovább.
Lovasok vágtáznak,
büszkén paripáznak,
csípőjük oly ringó,
gombon rózsabimbó.
Már megint fent a hegytetőn,
már újra lent a völgyben,
napsütést követi az eső,
átfáztam mindörökre.