Schrenk Éva
Hullámos az élet,
tajtékzik is olykor,
gyengéden elringat,
majd sziklához sodor.
Tudod-e, hogy miért
nagy ünnep a Húsvét?
Talán a tojásért,
barkáért, nyusziért?
Beteges, sápadt a Hold ma,
orcája lázasan fénylik,
bekandikál a szobába,
gyermeket, állatot rémiszt.
Hálát adok Néked, Istenem,
mert részed lehetek e testben.
Saját képedre teremtettél,
s belém lehelted a Lelked.
Picuri Jankó jókor kel,
kimegy a kertbe: Nap felkel.
Virágkelyheken harmatok,
útszéli, bolondos angyalok.
Mert Jézus most is itt jár a Földön.
Mert Jézus él!
A szívekben lobogva lángol.
A Szeretet nem alél.
Nyiladozó virág a lelkem,
harmatcsepp ül szirmain.
Álmosan megrázza borzas fejét,
máris itt lenne az ébredés?
Hajnalodik, virrad, pirkad, előtör a fény.
Visszahúzódik, menekül a sötétség.
Hol vagy, kedves Bálintom?
A Nap ragyogón süt, simogat...
Mikor jössz csitítani kínomat?
Társ nélkül gyötrelem az élet.