Schrenk Éva
Anya! Sorsom szövője,
lángom gyújtója s őrizője...
Legyen béke!
...
Bombák, cikázó gépek.
Emberi szívből kiszökkenő feneségek.
Táncoló betűk szemeim előtt,
muzsikáló atomok körülöttem,
előre megy itt most minden,
és nincs, aki féljen e liftben.
Te vagy a nap hőse:
jó korán fölkeltél
(le se heveredtél)
- csak kövesd a nőt! -...
Egy üres papírlap
néz velem farkasszemet:
vagyok, aki vagyok?
ismerem énemet?
Annyi hibát elkövettem,
annyiszor eltévelyedtem,
mint egy gyámoltalan bari,
s utánam kellett rohanni.
A napsugár lenyugvóban.
Mögötte homálylik a táj.
Eltűnt nyomorok, meggyötört évek.
Ideje haza indulni már.
Tükre vonz a kék vizeknek,
benne megláthatod magad,
rajtuk tavirózsák lebegnek,
mélyükön szürkészöld halak.
Advent - a várakozás ideje.
A belső rendrakásé, az elcsendesülésé.
Egy gyertya lángján elmerengve
készülődünk a közelgő ünnepre.
Vannak megállások. És visszapillantások.
Összegzések és értékelések.