Schrenk Éva
Újra lélegzek!
Elmúlt a nyomás...
Újra érezlek!
Az élet megy tovább.
Lovasok vágtáznak,
büszkén paripáznak,
csípőjük oly ringó,
gombon rózsabimbó.
Már megint fent a hegytetőn,
már újra lent a völgyben,
napsütést követi az eső,
átfáztam mindörökre.
Szerettem volna lázban égni,
és viszont szeretve lenni,
de csak én égtem mindhiába,
válaszra várva.
Eltelt egy év, telik az élet.
Telt-e az életed az elmúlt évben?
Telt-e, lett-e gazdagabb?
Született-e sok szép gondolat?
S a gondolatból lett-e tett?
A tettet megtöltötte-e a szeretet?
Azok a benti idők!
Mikor nem mersz az utcára menni,
mert félsz a koronától...
Micsoda csendben érlelő órák!
"Gyí, paci, paripa,
ketten ülünk egy lóra";
Évike előre,
Apuka meg hátra.
Nyargalászunk,
hujjogatunk,
vidáman telik a napunk.
Régen voltam - úgymond - gyerek,
sok gyereknap nem is dereng.
Mégis minden nap gyereknap,
mikor őrjöng a gyerekhad.
Anyák napja: legszebb ünnep,
még a fák is kizöldülnek,
s a virágok színpompába
öltöznek anyák napjára.