Schrenk Éva
Kihalt a város
kihalt a tér is
nyolc óra elmúlt
szám. gép a fétis
A szeretet feltétel nélküli,
a szeretet hűséges,
a szeretet mindent elfedez,
a szeretet melengető.
Csak ülök révetegen egymagamba`,
odakint utca zaja hallik,
rám födelét borítja az alkony,
csusszan a szívem kitaszítva.
Amióta megláttalak,
szebben zeng a kismadár.
Tolla ékes, szeme fényes,
azt fütyüli: jön a nyár.
Azt hittem, barátok vagyunk,
szeretettel gondoltam terád.
Elmondtam minden titkomat.
Hittem, Isten az, ki véled megáld.
Isten már biztosan elhagyott,
hisz nélküle telnek a napok.
Nem lelem örömöm semmiben,
hová lett, mért fogyott el hitem?
- Én a szívemet adtam Neked.
És nem kérek cserébe semmit.
Nem kell a hódolat érte.
Reményem elfedez, ennyi.
Szilveszternek éjjelén
nem vigadni kéne,
ideje a számvetésnek;
mi s miért lett téve.
Szép jó reggelt, Pacikám!
Mit csinál a Lacikám?
Legózik vagy bicajozik?
S vele van-e Marcipán?
Kétezer-húsz karácsonya
közeledik éppen,
de már tudjuk, hogy biztosan
másként lesz, mint régen.
Őt várjuk most, újra Őt,
kit gyermekként is vártunk,
akit szívünkbe zártunk,
s aki megígérte: jön!